2020. november 13. Második nap

A konferencia második napja a partnereinké volt. Az első panelben az előadók a restitúció kérdésével foglalkoztak vajdasági, felvidéki, erdélyi és uniós vonatkozásokban.

Losoncz Dávid, temerini ügyvéd előadásában kiemelte, hogy noha vannak eredményei a szerbiai vagyonvisszaszármaztatási folyamatnak, számos, a magyarokat érintő negatív fejlemény is bekövetkezett és történik napjainkban is. Ha a Restitúciós Ügynökség adatait vesszük figyelembe, akkor úgy tűnik, hogy minden rendben van. Noha az ügyek 78%-a már megoldódott, a maradék 22%-ba szorulnak be a magyar ügyek, beleértve a magyar állampolgárokéit is. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy a magyarok esetében különösen hátráltató tényező volt a rehabilitációs kényszer és eljárás. Emellett, ahogy az idő múlt, úgy fogyott a visszaszármaztatható föld mennyisége: ma már a kérelmezők csak rosszabb minőségű termőföldet kaphatnak vissza. Ráadásul amikor visszakapják, akkor szembesülnek a kataszteri eljárások nehézségeivel pl.: vagyonközösség megosztása. Az alapvető probléma, hogy az állam limitálta a visszaadható földek számát és minőségét: aki korábban „ér” oda, az megkapja, a többiek pedig sokkal rosszabb feltételekkel kénytelenek szembenézni. Éppen ezért azt mondhatjuk, hogy igazságtalan a rendezés. Ezt a Restitúciós Ügynökség három érvvel védi:

 

  • a visszaszármaztatási és kárpótlási törvény kiállta a Velencei Bizottság tesztjét,
  • ha összehasonlítjuk a szerbiai törvényeket a szomszédos országokéival, akkor azt láthatjuk, hogy Szerbiában sokkal szélesebb azoknak a köre, akik kérelmezhették a vagyonvisszaszármaztatást,
  • a gazdagabb államok sem végeztek szélesebb körű visszaszármaztatást.

A fentieken túlmenően további problémát jelent, hogy amennyiben a természetbeni visszaszolgáltatás nem lehetséges, akkor az készpénzben és államkötvényekben fog megvalósulni. Ennek pontos formája azonban továbbra sem ismert. Erre a célra 2 milliárd eurót szánnak (egy jogosult max. 500 ezer euró értékben kaphat vissza elkobzott vagyont). Azonban ez nem elegendő: 14 milliárd euróra lenne szükség. Vagyis aki így szerzi vissza a vagyonát, az csak 1/7-ét fogja ténylegesen megkapni. A limit módosítására jelenleg nincs törekvés az állam részéről. Sőt, a koefficiens meghatározását már a költségvetési nehézségekre (koronavírus) hivatkozva halogatják. Összességében véve nem lehet tudni, hogy a rosszabb minőségű földet válassza az ember, vagy a pénzbeli kárpótlást. Ráadásul problémás a kérelmek benyújtásának a határideje is: sokan eleve nem élhettek ezzel a lehetőséggel. E tekintetben viszont az állam hajthatatlannak bizonyul. Végezetül egy konkrét ügyet mutatott be az előadó, melyben az érintettet háborús bűnösnek nyilvánították, és elkobozták a vagyonát. Az örökös vonatkozó kérelmét háromszor utasították el, arra hivatkozva, hogy létezik egy állambizottsági döntés, miszerint az őse háborús bűnös volt. Ráadásul a bíróság azt is megállapította, hogy nem volt alaptalan a kivégzés. Az ügyben alkotmányjogi panaszt fog benyújtani. Úgy gondolja, hogy az alkotmánybíróság megváltoztatja az ítéletet. A rossz hír, hogy sikertelenség esetén a Strasbourgi Bíróság az ilyen eseteket nem fogadja be, mivel szerinte ezek nem sértik az EJEE cikkeit. Megítélése szerint az ügyben megszülető alkotmánybírósági döntés fogja eldönteni, hogy a vagyonvisszaszármaztatás sikeres, vagy sikertelen lesz-e. Végezetül megjegyezte, hogy az uniós jelentésekben megfogalmaztak kritikákat a vagyonvisszaszármaztatás folyamatával kapcsolatban (elsősorban lassúsága miatt), de ezt nem érzi elég erősnek.

Vukasinovic Éva, újvidéki ügyvéd szintén a szerbiai vagyonvisszaszármaztatással kapcsolatban tartott előadást. Ennek kapcsán elmondta, hogy amikor tartományi ombudsmanhelyettes volt, megfogalmaztak kritikákat a kérelem benyújtásának határidejével kapcsolatban, amit a törvényjavaslat kidolgozásakor nem vettek figyelembe. Szintén hangsúlyozta a rossz minőségű földek problémáját, illetve, hogy sokszor ezek a földek nem egy darabban vannak. Noha a kérvények elbírálására egy év áll rendelkezésre, az ügyek már évek óta húzódnak. Ennek kapcsán az alábbi jogi lehetőségek vannak:

 

  • panaszt lehet emelni a Pénzügyminisztériumnál,
  • ha az hallgat, akkor közigazgatási eljárást lehet indítani.

Ő az ügyeiben sürgető leveleket ír. További nehézség, hogy több évnyi halogatás után jelzik, hogy hiánypótlásra van szükség. Az egyik ügyében a vagyonvisszaszármaztatást részben elutasították, mivel a kérelmező nem nyújtotta be az elkobzást igazoló végzést. Mindezt annak ellenére követelték meg, hogy a vonatkozó földhivatali dokumentumot átadta. Habár a bíróság a törvény alapján járt el, ez igazságtalan, mivel az elkobzást az államnak kellene bizonyítania. Ez annál is inkább igaz, mivel a vonatkozó döntéseket annak idején a hivatalos közlönyben is közzétették. Sajnos számolni kell azzal, hogy a fellebbezés sikertelen lesz. Ebben az esetben közigazgatási eljárást fog indítani.

Korom Ágoston, uniós jogász, a KJI által szakmailag támogatott szlovákiai és erdélyi restitúciós ügyek uniós jogi vonatkozásairól tartott előadást. Ennek kapcsán kiemelte, hogy az uniós jog nem követeli meg a restitúciót. Amennyiben viszont egy tagállam így dönt, akkor be kell tartania az uniós szabályokat. Ez jó, mivel az uniós jog kikényszeríthetősége sokkal erősebb, mint a nemzetközi jogé. A szlovák kárpótlási törvény kapcsán hangsúlyozta, hogy itt állampolgársági alapú diszkrimináció történt. Az Európai Bizottság azonban nem volt hajlandó lépni, elsősorban politikai okok miatt. Azt tanácsolták, hogy egyéni pereket indítsanak az érintettek a szlovák bíróságok előtt. Romániában nem egy kirívó jogszabályról van szó, hanem arról, hogy az egyedi döntések súlyosan sértik az uniós jogot. Itt az a cél, hogy az ügyeket előzetes döntéshozatali eljárás keretében kivigyük az Európai Unió Bírósága elé. Románia esetében viszont pozitívum, hogy az Európai Bizottság mellettünk van.

Ezt követően egy konkrét ügyet mutatott be, melynek hátterében az áll, hogy egy román jogszabály a kárpótlásért kifizetendő összegeket egy évig olyan mértékben lecsökkentette (bőven a piaci érték alá), amely már sérti az uniós jogi elveket. Ugyanis noha a piaci áron való kárpótlást nem követeli meg az uniós jog, vannak olyan – az Európai Unió Bírósága által kimunkált – általános elvek, amelyeket be kell tartani. Főtanácsnoki indítványban vannak azok az érvek miszerint, ha határon átnyúló vásárlások nagy valószínűséggel bekövetkeznek, akkor határokon átnyúló elem hiányában is alkalmazandó az uniós jog. A jogos elvárás elve csak abban az esetben hozható fel, ha a tagállam nem rendelkezik az adott területen széles mozgástérrel. A tagállam többek között azért nem rendelkezik, mert a Bizottság is elismerte, hogy a Chartában biztosított tulajdoni jogok védik a jogsértések kiküszöbölésére megalkotott tagállami jogban kialakított restitúciós folyamatot.

Az Európai Bizottság kimondta, hogy a jogszerűen meghozott restitúciós döntéseket a tulajdonhoz való jog védi. A konkrét ügyben azonban problémát jelent, hogy az érintett nem vette fel a magyar állampolgárságot, ezáltal nincs határon átnyúló jelleg. Erre azonban van egy kivétel (Reich ügy). Az említett osztrák ügyben az Európai Unió Bírósága kifejtette, hogy a kérdéses területen rengeteg külföldi befektető van, emiatt pedig az uniós jog alkalmazandó. Szintén érdekes kérdés a ratione temporis (időbeli hatály): uniós jog csak a csatlakozást követően alkalmazandó. Ha a jogvita áthúzódik a csatlakozást követő időszakra, akkor is alkalmazandó az uniós jog. Végezetül hangsúlyozta, hogy az uniós jogot a tagállamok saját intézményi kereteiken belül hajtják végre. Azonban ez nem lehetetlenítheti el később az uniós jog alkalmazását.

Keszegh Tünde, komáromi ügyvéd a szlovák kárpótlási törvény belső jogi kihívásairól beszélt előadásában. Hangsúlyozta, hogy nagyon sok volt szlovák állampolgárt, akik a XX. század történelmi viharai során önhibájukon kívül elveszítették állampolgárságukat, de ma uniós polgárok, kizártak a törvény hatálya alól. A bíróságok a Benes-dekrétum által sújtottak ügyeit igyekeznek lesöpörni az asztalról. Így a nemzeti jogszabályok szerint nincs törvényes lehetőség a mezőgazdasági földek visszaszármaztatására. Az általa vitt ügyekre térve kiemelte, hogy az elmúlt években az állam adminisztratív hibákra hivatkozva vissza akarja venni azokat a földeket, amelyeket „elfelejtett” elkobozni több mint 70 éve. 2013-ban egy ilyen ügyet megnyert másodfokon. Azonban beavatkozott az ügyészség, így Strasbourgba kellett menniük, ahol idén májusban nyertek. Az ügy igazolja, hogy a Benes-dekrétumok kérdése távolról sem történelmi kérdés, mind a mai napig kihatással van az érintettekre.

A következő és egyben záró blokkban az Intézetünk által támogatott egyedi ügyeket mutatták be a partnereink.

Nagy Dávid, érsekújvári ügyvéd a sajtóban is ismerté vált Falathova-ügy részleteit mutatta be. A konkrét ügy hátterében az áll, hogy Zuzana Falathová, vagyis Falath Zsuzsanna a Pozsony Városi Múzeum legújabb kori történelemmel foglalkozó kurátora interjút adott a Magyar Hírlapnak 2018 decemberében, melyben kinyilvánította többek között, hogy a szlovák történelemoktatás során nem megfelelően tanítják a magyarokra vonatkozó részeket, illetve azt, hogy ő maga is úgy véli, hogy a ,,magyaroknál az igazság”. Ezt követően ennek a cikknek egy szándékosan eltorzított szlovák nyelvű verziója került publikálásra, melynek következtében az érintett elvesztette munkahelyét. Az ügy három szálon indult meg. Egyrészt antidiszkriminációs pert indítottak, mely Pozsonyban zajlik, de a bíróság nagy leterheltsége miatt nem történt számottevő eljárási cselekmény. Munkaügyi pert is indítottak, amely szintén pozsonyi fórum előtt zajlik, kb. egy hónapja kapták meg a másik fél érvelését. Ezen felül panaszt tettek a kisebbségügyi kormánybiztos ellen, aki egyoldalú facebook posztban avatkozott be az ügybe, de a kormányhivatal ezt a panaszt elutasította, melyet megtámadtak, de ismét elutasították. Az érintett úgy döntött, hogy tekintettel a fenti perekre, ezen a szálon nem kíván peres eljárást indítani.

Buckó György, szabadkai ügyvéd a palicsi olajfúrás ügyről számolt be a hallgatóságnak. Az ügy hátterében az áll, hogy az érintettek családi házával szemben a NIS Szerbiai Olajipari Társaság és NIS Naftagas Olajfúró Kft. 2020 március végétől kezdődően folyamatosan munkálatokat végez, úgynevezett próbafúrás formájában engedély birtokában az általa megvett földterületen. Ugyanakkor az olajtársaság a próbafúrások megkezdése előtt nem végzett környezeti hatástanulmányt, nem is kérvényezte ennek kidolgozását. Ennek hiányában kezdték meg és folytatják azóta is a berendezések üzemeltetését, ami a hatalmas zajártalom miatt káros az érintettek egészségére, hiszen a zajforrás éjjel-nappal folyamatos. Ráadásul, noha az illetékes minisztérium tájékoztatása szerint az adott helyen csak próbafúrás van folyamatban, az ügyfél elmondása szerint ott már burkolt kitermelés van folyamatban, hiszen naponta rengeteg teherautó szállítja az olajat.

2020 májusában és júliusában a Közegészségügyi Intézet zajszint méréseket végzett és megállapította, hogy az mind éjjel, mind nappal túllépi a megengedett értékek felső szintjét. Emiatt az érintettek lakóháza gyakorlatilag élhetetlenné vált, melynek következtében orvosi segítségre szorultak, amit a pszichiátriai osztályon kiállított orvosi leletek is igazolnak. Továbbá a leletekből kiderül, hogy a munkálatok megkezdése előtt az érintettek nem szenvedtek semmilyen betegségben, viszont 2020. 07. 29-től kezdődően az egész család csoportos terápiára jár. Ennek oka pedig egyértelműen az elviselhetetlen zajszint. Az olajtársaság magatartása az érintettek több alkotmányos jogát is sérti, nevesül:

 

  • a szerb alkotmány 40. szakaszában foglalt magánlak sérthetetlenségét,
  • az 58. szakaszban megfogalmazott, a vagyon és a vagyoni jogok békés használatára vonatkozó jogot – ez szoros kapcsolatban áll az EJEE 8. szakaszában megfogalmazott, a magánélet és családi élet tiszteletére való joggal, valamint
  • a 74. szakaszában megfogalmazott egészséges környezethez való jogot.

A felperesek képviseletében Sreten Djordjevic valjevoi ügyvéd, valamint Buckó György szabadkai ügyvéd jár el. Előbbi a közelmúltban peres keresetet adott át az illetékes Szabadkai Alapfokú Bíróságon az olajtársaság ellen (ebbe lépett be a partnerünk). Keresetében:

 

  • az olajkutak fúrására szolgáló berendezések eltávolítását kérte 8 napon belül, pénzbírság terhe mellett,
  • amennyiben az elsődleges kérelemnek a bíróság nem ad helyt, akkor kötelezze arra az alperest, hogy szüntesse be a berendezések további működtetését 8 napon belül, pénzbírság terhe mellett,
  • végezetül, ha az előbbi két kérelem egyikének sem adnak helyt, akkor a bíróság kötelezze az alperest arra, hogy 30 napon belül emeljen hangszigetelő falat 40 méter hosszan felperesek családi háza előtt, valamint 8 napon belül fizessen családtagonként 100.000,00 dinár összegben nem anyagi kártérítést az elszenvedett lelki fájdalmak miatt,  továbbá a családi ház értékcsökkentése miatt az alperes terhére fizessen ki 500.000,00 dinár kártérítést is (azzal, hogy a végleges összeget a bírósági szakértő szakvéleménye után pontosítja) és térítse meg a teljes perköltséget, mindezt végrehajtás terhe mellett.

Mindezeken felül azt is indítványozta, hogy a bíróság rendeljen el ideiglenes intézkedést, amely megtiltja az olajvállalatnak a berendezések további működtetését azonnali hatállyal, pénzbírság terhe mellett, illetőleg amennyiben ezt nem fogadja el, akkor a bíróság ideiglenes intézkedés keretében kötelezze a vállalatot hangszigetelő kerítés felépítésére 35 méter hosszúságban a felperesek családi házával szemben.

Buckó György hangsúlyozta, hogy az eset nem egyedi: a Ludasi tó partján is fúrni akarnak, az  érintettek itt is magyarok. A tulajdonosokat piaci ár felett keresik meg vételi szándékkal, ha pedig ez nem megy, akkor az olajtársaság megfenyegeti őket. A konkrét ügyben eddig még nem tűzték ki a tárgyalást. Ezért a Szabadkai Bíróság elnökéhez fordult beadvánnyal. Az ügy precedens értékű lehet, amennyiben sikerrel jár. Szerinte az egyik legnagyobb gond, hogy nem tartják be a bányászati törvény vonatkozó rendelkezéseit, pl.: engedély nélkül kitermelést folytatnak. Kitermelés esetén ugyanis hatástanulmányt kell készíteni, ami viszont elmaradt.

Az ügyben maga az érintett is felszólalt a konferencián, aki megerősítette, hogy a fúrások és a kitermelés csak a magyarokat érintik. Naponta 50 kamionnyi anyagot visznek el. A helyi önkormányzat nem segíti az embereket, hivatalos méréseket nem végeztek. Elmondta továbbá, hogy a munkálatok az éj leple alatt folynak. A vállalat egyre inkább terjeszkedik, függetlenül attól, hogy természetvédelmi területről van szó, és lakott terület közelében fúrnak.

Menyhárt Gabriella, nagyváradi ügyvéd Landman Gábor ügyéről számolt be a hallgatóságnak. Az ügy hátterében az áll, hogy 2013. december 24-re tolmácsolási feladattal bízta meg az ügyfelét egy holland újságíró, aki egy olyan üggyel kapcsolatosan készített riportot, melyben a marosvásárhelyi helyi rendőrség is érintett volt. Kérte, hogy biztosítsanak számára magyar nyelvű ügyfélszolgálatot, és felszólította a helyi rendőrséget a román alkotmány 120. cikkelyének betartására. Kérését angol, német, francia és holland nyelven is megismételte. Válaszul a helyi rendőrség rohamegysége megbilincselte, elhurcolta, majd egy szobán egy padra ültette, és közölte vele, hogy ne robbantson ki forradalmat. Ezt követően az egyik rendőr megpróbálta eltépni az általa felmutatott Jogában áll című könyvet, mely a nyelvi jogokra vonatkozó törvényeket tartalmazza. Miután ez nem sikerült, elsötétítették a szobát és az egyik rendőr erősen hátba verte a veséje tájékán, csak ezt követően került sor az igazoltatásra, amelyből kiderült, hogy Hollandiában született holland állampolgár. Ezt követően először azt kérdezték tőle, hogy miért tud egy holland ilyen jól magyarul. Majd  minden erőszakos eljárást megszüntettek ellene. Az esetről részletesen beszámolt a Hollandia romániai nagykövetének, és az ő javaslatára bűnügyi feljelentést tett a marosvásárhelyi ügyészségnél. A rendőrség egy utólag készített, hamisított jegyzőkönyvvel, valamint nyolc hamis tanúvallomással védekezett. A rendőrségi álláspontja teljesen ellentétes azokkal a hangfelvételekkel, amelyeket a holland újságíró készített, és amelyeket a holland sajtóban nyilvánosságra hozott. 2016-ban a bíróság az ügyben nem indított büntetőjogi eljárást a helyi rendőrség ellen annak ellenére, hogy a nyomozásból kiderült, hogy a jegyzőkönyvet utólag készítettek. Ezt követően Strasbourgban benyújtottak egy panaszt az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértése miatt. Közben az ügy folytatódott tovább: 2017 márciusát követően indokolatlan halasztások történtek a polgári perben. Végül a bíró 2017. július 10-én kihirdetett egy szóbeli ítéletet, amiben nem semmisítette meg a kihágási jegyzőkönyvet és a kirótt pénzbüntetést. Ráadásul a törvényi előírásokkal szemben nem kézbesítette az ítéletet írásban 30 napon belül. Így 2018 márciusában fegyelmi eljárásban kérték, hogy a Bírói Felügyeleti Tanács részesítse megrovásban az eljáró bírót, amely azt meg is tett. Emellett a polgári ügyben 2019 márciusában Strasbourgban benyújtottak egy újabb panaszt, mivel Románia megsérti az egyezményben lefektetett tisztességes eljárás elvét. 2019 novemberében büntetőjogi feljelentésre került sor a bíró ellen az igazságszolgáltatás akadályoztatása miatt. 2020. március 10-én megkapta az ítéletet, amit nem az eljáró bíró írt alá, hanem a bíróság egyik vezető bírójának neve szerepelt a határozaton, az ítélet egyáltalán nem volt aláírva, erre tulajdonképpen 32 hónapot kellett várni. Tehát az ítélet nem csak tartalmilag helytelen, hanem formailag is, hiszen nem az alapfokon eljáró bíró neve szerepel rajta, és nem ő látta el kézjegyével. 2020 márciusában fellebbezést nyújtottak be az alapfokon hozott döntés ellen. A fellebbezési tárgyalásra szeptemberben került sor. A jelenlegi ügyben a jogi eljárás összeegyezhetetlen a jogállamiság alapjaival.

Diósi Artúr, ungvári ügyvéd  Darcsi Karolina ügyét mutatta be. Ennek hátterében az áll, hogy a beregszászi városi tanácsban az egyik képviselőtársa, Vitalij Antipov megfenyegette, hogy temetési koszorút fog neki küldeni. Róla tudni kell, hogy tavaly októberben sajtóhír volt, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rend­őr-főkapitányság körözést adott ki ellene (a magyar okmányaiban Anti Viktor, mivel magyar állampolgársággal is rendelkezik). Korábban a Beregszászi Városi Tanács egykori Petro Porosenko Blokk frakciójának vezetője volt. Azon kívül, hogy bűncselekményt követett el Magyarországon (ugyanis egy határrendésznek temetési koszorút küldött – ezzel gyakorlatilag életveszélyesen megfenyegetve őt), a magyarellenességéről ismert képviselő hamis néven szerzett magyar állampolgárságot, ugyanis a magyar okmányaiban Anti Viktorként szereplő Vitalij Antipov születési adatai azonosak a városi tanács adatbázisában szereplő eredetiekkel. Magyarellenességét bizonyítja, hogy például tavaly éppen az ő bejelentése nyomán indult büntetőeljárás Babják Zoltán polgármester ellen arra hivatkozva, hogy a városi tanács nem folytatja a pereskedést a Zakarpattya sportkomplexum telkéért. Ezt követően pedig – a szóban forgó büntetőeljárásra hivatkozva – ő maga sikertelen bizalmatlansági indítványt is kezdeményezett a polgármester ellen.

A konkrét ügyre visszatérve fontos kiemelni, hogy Vitalij Antipovot képviselőtársai már tavaly novemberben kérték, hogy tisztázza a Magyországon kiadott körözés esetét, azonban ő ezt mai napig nem tette meg. A képviselők ezért a június 5-ei tanácsülésen felszólították, hogy öt napon belül cáfolja az információkat bizonyító erejű okiratok felmutatásával. Ezzel egyidejűleg nem kívánatos személlyé „nyilvánították” a testületi üléseken egészen addig, amíg nem tisztázza magát. Ezt követően fenyegette meg Vitalij Antyipov Darcsi Karolinát, aki fenyegetést valósnak tekinti. Feljelentést tettek a Beregszászi rendőrkapitányságon. Sajnos azonban valamilyen okból kifolyólag a rendőrség nem indított nyomozást az üggyel kapcsolatban. Pedig már fél év eltelt azóta. Éppen ezért a Beregszászi Bírósághoz fordultak beadvánnyal, hogy végre megyei szinten induljon meg a nyomozás. Időközben megtudták, hogy Vitalij Antipov tisztázni akarja magát a bűncselekmény alól Magyarországon. Noha az ukrán törvények tiltják, mégis indulhatott az önkormányzati választáson, és be is választották a városi képviselőtestületbe.

Kapcsolat

Kérjük küldjön nekünk egy emailt és a lehető leggyorsabban felvesszük Önnel a kapcsolatot.

Not readable? Change text. captcha txt