Tavalyi évhez hasonlóan idén is látogatást tettünk a Délvidéken, melyre ezúttal októberben került sor.

Utunk első állomása a HMDK bellyei székhelye volt, ahol Matijevic Olivér ügyvezető elnök és Hordósi Dániel fogadott minket. Kiemelték, hogy ma az egyik legfontosabb téma az a népszavazási kezdeményezés, mely korlátozná a kisebbségi képviselők mandátumát. Ennek kapcsán elmondták, hogy az ügyben a horvát miniszterelnök is járt náluk, aki kijelentette, hogy ellenzi a kezdeményezést és alkotmányellenesnek tartja. Azt ígérte, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne sikerüljön. Kiszivárgott, hogy a kezdeményezést kisbabák és halottak is aláírták. Október végére számolják össze az aláírásokat. Szerintük az ügy egy politikai játék a HDZ-n belül: meg akarják büntetni Plenkovic miniszterelnököt.

A beszélgetés második részében érdekes ügyekre tértek rá. A Ljubljanai bank ügyének hátterébe azt állt, hogy a régi Jugoszláviában erős intézmény volt és sok horvátországi magyar idehelyezte a pénzét. A délszláv háború után a bank azonban kivonult az utódállamokból, amit hosszú pereskedés követett az érintettekkel a benn ragadt bankbetétjeik miatt. Szerencsére mára a helyzet rendeződött, az érintettek a kamatokat is megkapták. Horváth László ügyének lényege az volt, hogy a délszláv háborúban honvédő volt és megsérült. Azonban a régi és az új hadirokkantakról szóló törvény hatálya között nem kapta meg a járulékokat. Emiatt pert indított az állam ellen. Első fokon veszített és 35-40 ezer kuna perköltséget kellett fizetnie. Más hasonló ügyek is folytak ezidőtájt, de az érintetteknek itt nem kellett a perköltséget megfizetniük. Horváth László azonban nem maradt magára a problémával: a minisztériumban segítenek neki. Fica János magyar állampolgár, aki horvátországi letelepedéssel rendelkezik. Apjától kapott ajándékozási szerződéssel ingatlant az Adriai-tenger partján, de ezt a hatóságok nem akarták bejegyezni. Azt javasolták neki, hogy indítsa újra a bejegyzési folyamatot.

A HMDK-val történt találkozó során mindezek mellett még szó esett a Kengyiai-földek ügyéről, valamint a MESZ agóniájáról is.

Utunk következő állomása Eszék volt, ahol meglátogattuk Andócsi Jánost, a Horvátországi Magyar Művelődési Központ igazgatóját. Az igazgató úrral tartalmas beszélgetést folytattunk, melyben szó esett arról is, hogy a HMDK hamarosan a 25 éves fennállását ünnepli, s az ünnepségre a magyar és a horvát házelnököt is várják. Az oktatási helyzet kapcsán megemlítette, hogy az óvodások (2018-ban 46 fő) és az általános iskolások (2018-ban 40 fő) közül sokan nem tudnak magyarul, amikor bekerülnek az oktatási intézménybe. Emiatt sokat kell velük foglalkozni, hiszen a diákoknak anyanyelvi képzést biztosítanak. Gimnáziumban ebben az évben 6-an vannak az első osztályban, ami jó eredménynek tekinthető (pl: tavaly nem is volt tanulójuk). A viszonylag magas limit (14 fő) miatt több osztályt is össze kellett vonniuk. Komoly figyelmet fordítanak továbbá arra is, hogy a szülőket meggyőzzék a magyar oktatási intézmények igénybevételéről. Emellett nyelvtanfolyamot is indítottak, melyre 19-en jelentkeztek.

Ezt követően elhagytuk Horvátországba és utunkat a Vajdaság felé vettük. Késő délután megérkeztünk Szabadkára, ahol elsőként Buckó György ügyvéd úr fogadott minket. Jelezte nekünk, hogy a korábban megejtett interjúját a Magyar Szó csütörtöki számában olvashatjuk. Ebben többek között szó esik az újvidéki Jogi Kar ügyéről is. A találkozó során beszámolt nekünk az évközi ügyeiről (szabadkai iskolaügy, szabadkai névtábla, ballagás) is, amelyeknek részben a KJI munkatársainak kérésére járt utána. A beszélgetés közben egy sajátságos esetről is beszámolt. Ennek lényege, hogy egy szabadkai hölgy üzemi szinten intézte az állampolgársági ügyeket olyanok tekintetében, akik erre nem voltak jogosultak. Az így szerzett pénzt pedig továbbadta egy hölgynek, aki szintén továbbadta a magyar konzulátus egy munkatársának. Az ügy keretében 100 ilyen esetre került sor. Az érintettek nem kaptak állampolgárságot, per lett belőle, melynek következtében a szabadkai hölgy gyanúsított lett. Ezzel párhuzamosan az ügyben Magyarországon is indult eljárás. Kitért továbbá a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákokat sújtó tankönyvhiányhoz. Ez meglátása szerint a 2018. április 6-án elfogadott új tankönyvtörvénynek, valamint az új tantervnek köszönhető, ami a projekt alapú oktatást részesíti előnyben. Létrehozták az Alacsony Példányszámú Könyvek Központját, azonban az új rendszer nem állt fel rendesen, s ez komoly problémákat okoz. Másrészt a projekt alapú oktatás sem tud rendesen működni. Az MNT pedig hiába jelezte a problémát a minisztériumnak, azok nem foglalkoztak vele. Így viszont nincs magyar nyelvre lefordított tankönyvük az elemi iskolák 1. és 4. osztályaiba, valamint a gimnáziumok 1. osztályaiba járó diákoknak. Végezetül egy örömteli fejleményről is beszámolt nekünk: pozitív változás van folyamatban a szerb nyelv oktatásában, ugyanis áttérnek a beszédközpontúságra.

Első napunkat Bata Adrienne, szabadkai ügyvédnőnél zártuk, aki arról tájékoztatott minket, hogy legalább 50 vagyonvisszaszármaztatási ügye van. A Vagyonvisszaszármaztatási Ügynökség annak ellenére utasítja el az érintettek kérelmét, hogy a rehabilitálást a bíróság már lerendezte. A vád: az érintett a megszálló erők tagja volt. Mindez azért fontos, mivel aki rajta van a háborús bűnösök listáján, az nem rehabilitálható (ez sokszor bemondásra történt). A bíróságok előtti nyelvhasználati jogokkal kapcsolatban kiemelte, hogy az a biztos, ha ő fordítja le az ügyeket a bíróságok számára. Ellenkező esetben ugyanis az eljárások elhúzódásával kellene számolni. Hangsúlyozta továbbá, hogy a magyar állampolgárok vagyonvisszaszármaztatása esetében Szerbia egy nemzetközi szerződésre hivatkozik: szerinte Magyarországnak kell kárpótolnia ezeket a személyeket (megjegyzés: ezeknek az embereknek Magyarország már kifizette az ingóságaikat, egyedül az ingatlanok a kérdésesek). Végezetül pár szóban beszélt azokról a gyerekekről, akiket szerb bandák vernek meg, mivel nem tudnak szerbül. Több ilyen sértettet is védett már hivatalból vagy kérelemre.

A következő nap első állomása Magyarkanizsa volt, ahol az UKROK községi képviselőcsoport vezetője, Tandari Zoltán fogadott minket. Kiemelte, hogy a koszovói romák vajdasági magyar falvakba történő „letelepítése” egyre nagyobb mértéket ölt, különösen Martonoson nagy a gond. Az ügyben levelet írt Szíjjártó Péter külügyminiszternek, aki azt eljuttatta Aleksandar Vucic, szerb köztársaság elnöknek. Azonban válasz még nem érkezett rá. Emellett többször is sor került lakossági fórumra (Martonos) is. Az utolsón a polgármester megígérte, hogy összeül egy biztonsági tanács, ahol a betelepítések kérdését megvitatják. A média ezen nem volt jelen. Elmondta, hogy rajta kívül senki sem készített jegyzetet. Az ülésen jelen voltak: önkormányzati képviselők, Szociális Központ képviselője, érintett települések faluelnökei, Vöröskereszt, 2 martonosi polgár, valamint minden képviselőcsoport vezetője. Az ülés körülbelül 2,5 óra volt. a polgármester megkérte a faluelnököket, hogy adjanak helyzetjelentést. A martonosi kezdte, aki hasonlóan hozzá, szintén problémásnak látja a helyzetet pl: nem járnak iskolába, lopnak, rendőrök ritkán járőröznek, nem tudnak tudnak szerbül, illetve magyarul. Kiemelte, hogy a kiutasított romák igyekeznek Németországba visszajutni. A polgármester feltette a kérdést: hányan vannak a koszovói romák? A Szociális Központ igazgatója elmondta, hogy a koszovói romákat többségében Pristinába küldik vissza és onnan jönnek fel. Nem is a bentlakók nevén van az adott ház, hanem a külföldi rokon nevén, emellett többen be vannak jelentkezve egy ingatlanba. Az ülésen összességében véve egyetlen hasznos megoldási javaslatról sem született döntés.

Tandari Zoltán kiemelte, hogy hivatalosan nem ismerik el a betelepítés tényét. A folyamatban több település is érintett. Melencén petíció is indult. A szerb média úgy kommunikálja le mindezt, hogy a magyarok rasszisták. Az elmúlt 2,5 évben mióta a helyi VMSZ-Haladó (utóbbi a romák szavazatait felvásárolta) koalíció felállt Magyarkanizsán, megváltozott a helyzet: sokan elvándorolnak az EU-ba. Emellett azt tapasztalja, hogy egyre inkább elfogy a magyar szó a településen pl: az éttermekben, üzletláncokban. A VMSZ ezt a folyamatot nem akadályozza. Feladták korábbi álláspontjukat a betelepítésekkel kapcsolatban. Éppen ezért fel kellene hívni a figyelmüket erre a jelenségre, illetve rá kellene venni őket a cselekvésre. Tandari Zoltán szerint Martonosnál súlyosabb a helyzet Horgoson. A koszovói romák ki vannak oktatva, hogy ne beszéljenek arról, hogy kerültek ide, ki támogatja őket. Végezetül megemlítette, hogy korábban Martonoson tervben volt egy Alap létrehozása, ami felvásárolta volna az üres házakat, amiket aztán kiosztottak volna a fiataloknak. Azonban ennek felállítására a mai napig nem került sor. Szerinte a helyzet rendezéséhez egy többlépcsős megoldásra lenne szükség, amelynek első eleme egy önkormányzati adatbázis létrehozása lenne, illetve be kellene kamerázni a település be- és kijáratait.

Ezután Óbecsére utaztunk, ahol Szilágyi Miklós ügyvéddel találkoztunk. Közös projektünkkel, a Betelepítésekkel kapcsolatban kiemelte, hogy elsőként az önkormányzatoknak küldjük ki a kérdőívet, ugyanis itt kell a legtovább várni a válaszra. Utána kerül sor a többi intézményre. Folyó ügyek tekintetében elmondta, hogy a Bratner ügyben sürgősségi beadvánnyal élt melyben felhívta a figyelmet a nyelvi jogsértés tényére. Szükség esetén kész az igazgatót is feljelenteni. Ifjabb Szalma János ügyében a bírónő ellen a büntetőfeljelentésre már korábban sor került, szintén nyelvi jogok megsértése miatt. Mindezek mellett beszámolt arról, hogy az utóbbi időben sokat szerepelt a Pannon Tv-ben, egyszer Buckó György ügyvéddel együtt is. Itt lehetősége nyílott a Kisebbségi Jogvédő Intézet hirdetésére is. Továbbá Újvidéki Rádióban is volt nyilatkozata. Végezetül hangsúlyozta, hogy a korábban beharangozott honlap elkészítésére idén sor kerül. Itt többek között egy külön rész lesz a nyelvi jogsértésekre vonatkozóan.

A nap utolsó állomáshelye Temerin volt, ahol elsőként az Emberi Jogi Központ egyik munkatársa fogadott minket. A szervezetükkel kapcsolatban kiemelte, hogy jelenleg más prioritásaik vannak, de fontos nemzetpolitikai ügyekben több közleményt is kiadtak az elmúlt időben. A korábbi évek tekintetében megemlítette, hogy kétnyelvűsítési kampányaik is voltak pl: ingyen elkészítették a cégtáblákat. Továbbá elsőként karolták fel a temerini fiúk ügyét. E tárgykörben többek között kegyelmi kérvényt, illetve petíciót is benyújtottak. Emellett kampányt folytattak az önálló délvidéki magyar egyetem érdekében is. 2009-ben az Európai Parlament Európai Polgár Díjban részesítette a szervezetet. Hangsúlyozta, hogy honlapjukon külön rész foglalkozik a magyarellenes cselekedetek dokumentálásával. Jelenlegi tevékenységükre visszatérve jelezte, hogy jogsegélyszolgálat működtetésére kevés esély van, mindazonáltal szeretnék tevékenységüket felpörgetni. Csóti György igazgató úr jelezte, hogy jelen pillanatban dokumentáció területén lehetne együttműködés a két szervezet között. Ennek kapcsán az EJK munkatársa azt mondta, hogy jogsértési adatbázisukat folytatnák, professzionálissá tennék. Szerinte a Vajdaságban az alábbi területekkel kellene foglalkozni:

  • vagyonvisszaszármaztatás
  • kitoloncolt koszovói romák (Kishegyes községben van egy montenegrói telepesfalu, ahová nem került sor betelepítésre)
  • kétnyelvűség (Temerin nagyon sokat szenvedett a délszláv betelepítésektől, ennek ellenére elég erős a magyar közösség. Utcanévtáblákkal probléma va)
  • részarányos foglalkoztatás

Ezt követően szintén Temerinben találkoztunk Botka Csaba ügyvédjelölttel, aki Losonc Dávid távollétében fogadott minket az ügyvédi irodában. A beszélgetés során kiemelte, hogy a vagyonvisszaszármaztatás nagyon lassan halad, ugyanis a Vagyonvisszaszármaztatási Ügynökség időhúzás céljából elutasítja a már rehabilitáltak kérelmét arra hivatkozva, hogy azok háborús bűnösök. Erről többek között a Vajdasági RTV is beszámolt. Temerin kapcsán megjegyezte, hogy megszűntek a nemzetek közötti leszámolások, kétnyelvű estek vannak. Azonban – többek között a kettős állampolgárságnak köszönhetően is – nagyon fogy a magyar lakosság. A problémákat legtöbbször a Boszniából Vajdaságba érkezettek generálják, akik az egyetem miatt jönnek a tartományba és utána itt maradnak. Végezetül az Újvidéki Jogi Kar ügye tekintetében megemlítette, hogy október 1-én egy kifejezetten nacionalista szerb dékán lépett hivatalba. Ezt pedig mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a Vajdasági RTV-ben vita lett volna a magyar nyelvű felvételiről, de az egyetem vezetősége ezt megakadályozta.

Harmadik és egyben utolsó napunkat Újvidéken töltöttük, ahol az első állomás a Magyar Szó épülete volt, itt Varjú Márta főszerkesztő-asszony interjút készített Csóti György igazgató úrral az Intézet tevékenységéről (az interjú a lap múlt csütörtöki számában jelent meg). Mielőtt erre sor került volna, röviden ismertette a lapot, melynek kapcsán kiemelte, hogy azegyetlen magyar nyelvű sajtóorgánum, ami jövőre 75 éves lesz. 1944-ben alapították Szabad Vajdaságként, majd 1945-ben vette fel a Magyar Szó nevet. Fő funkciója kommunista propaganda terjesztése volt a vajdasági magyarság körében, de ebbe minden más is belefért. A ’60-as, ’70-es években Jugoszláviában liberális időszak volt: ekkor a legjobb magyar napilapnak számított. A ’90-es években a lapot többször is meg akarták szüntetni. Mindig is rá voltak szorulva az állami támogatásra. 2005-től az MNT átvette az alapítói jogokat, 2006-ban pedig a szerkesztőség átszervezésére került sor. Mind Magyarországról, mind a Tartományi Képviselőháztól kapnak támogatást. Varjú Márta  kiemelte, hogy ő 7 éve főszerkesztő, ami több változást is hozott. A cél, hogy a lap a magyaroknak szóló újság legyen. Az interjút követően jelezte, hogy az erdélyi restitúciós konferenciára, illetve az őszi konferenciánkra is eljönne. Utóbbin előadást is tartana.

Ezt követően a Vamadiszt kerestük fel, ahol Sóti Attila és csapata fogadott minket. Az Újvidéki Jogi Kar elleni perükkel kapcsolatban kiemelték, hogy óriási pofont kaptak a szerb B2-es nyelvvizsga előírással. Ez ügyben megbeszélést is folytattak Nyilas Mihállyal és az MNT-vel is, amelynek révén úgy döntöttek, hogy újabb pert indítanak. Ennek keretében kötelező ideiglenes érvényű intézkedést kértek a bíróságtól. A bíróság azonban ezt elutasította: a magyaroknak szerb nyelven kellett felvételizniük (4 személyről van szó az idén). Október 22-én lesz az új perben az első tárgyalás. Elküldik alkotmánybírósági felülvizsgálatra a felvételi pályázatot, mivel ezt alkotmányellenesnek tartják. Hangsúlyozták, hogy jogelméleti vitáról van szó. Emellett kiemelték, hogy elsőfokon ugyannál a bírónál van az ügy, aki korábban húzta az időt: ismét hosszú eljárásra kell számítani. A találkozó végén beszélt az ügyvédi irodával és az MNT-vel fennálló együttműködési problémákról is pl: az alkotmánybírósági felülvizsgálat megindításáról csak tájékoztatta az ügyvédi iroda őket (az MNT-vel állapodott meg). Jelezték, hogy az ügy során a Vamadiszt és Sóti Attilát több támadás is érte pl: Magyar Mozgalom, Bozóki Antal. Ráadásul az Újvidéki Jogi Kar magyar hallgatói közül sem mindenki ért egyet az üggyel. Kérdés, hogy mindez hogyan hat ki rájuk.

Ezután a Tartományi Kormány épületében fogadott minket a VMJE képviseletében Szakállas Zsolt. A beszélgetésen jelen voltak még a jogsegélyszolgálatot ellátó ügyvédek (Miavec Attila és Vukasinovic Éva) is. Utóbbi kiemelte, hogy jelenleg olyan esetekkel találkozik, amikor az érintettek bejelentik a jogsértést, de nem vállalják később az ügyet pl: egy buszon gyerekek magyarul beszéltek és rájuk szólt egy idősebb nő, hogy szerbül beszéljenek; a Magyar Szó éttermében egy ittas állapotban levő személy rászólt az ottülőkre, hogy szerbül beszéljenek. Kurunczi István ügye kapcsán megjegyezte, hogy szomszédjogi perről volt szó, az ítéletben nem vették figyelembe az etnikai hátteret. Folytatni akarta volna az ügyet, de az sajnos már elévült. Megjegyezte továbbá, hogy az ehhez hasonló ügyek általános jellegűek a Vajdaságban, főként a büntetőjog területén. Szerinte a kérdést állami szinten kellene rendezni pl: előadássorozatot lehetne szervezni. Ennek kapcsán Szakállas Zsolt megjegyezte, hogy a Cselekvési Tervnek van egy ilyen része is. Vukasinovic Éva ugyanakkor elmondta, hogy a válóperek esetében gond van a magyar nyelvű eljárással. Ugyanis ennek díját nem számítják bele a bírói normába. Zentán emiatt a szóbeli és az írásbeli nyelv eltérő: az előbbi magyar, utóbbi pedig szerb. A fordítást az MNT-re terhelik, az állam nem képez kisebbségi nyelvű bírókat. Miavec Attila beszámolt a temerini cukrászda esetéről, ahol a kétnyelvű cégfelirat először magyarul szerepelt. Emiatt többen is beszóltak neki. Az ügyvéd viszont jelezte, hogy ez megfelel a törvényi előírásoknak. Szakállas Zsolt szerint a nyelvhasználati törvény nem reflektál a gyakorlati problémákra, illuzórikus pl: a helységnévtáblák kapcsán a cserék során többször is rossz táblákat raktak ki (lehagyták a magyart). Szerencsére ezeket az eseteket sikerült rendezni. Végezetül Vukasinovic Éva beszélt Brasnyai Erzsébet vagyonvisszaszármaztatási ügyéről is, ahol a Restitúciós Ügynökség nem adja vissza a vagyont, mivel az érintett a megszálló erők tagja volt. Az ügy közigazgatási peres útra megy.

Az elmúlt évekhez hasonlóan most is meglátogattuk Bozóki Antalt. A nyelvhasználat kapcsán kiemelte, hogy a törvény a cirill betűket részesíti előnyben, a latin betűket pedig kiszorították az állami-bírói szférából. A gazdasági helyzet tekintetében jelezte, hogy egész Szerbiában rossz a helyzet: sokan elmennek. A beszélgetés során a koszovói romák betelepítése is szóba kerül, melynek kapcsán elmondta, hogy be kellene tartani a nemzetközi egyezményeket. Megemlítette, hogy a magyar kormány is támogatja anyagilag a folyamatot. Ki kellene továbbá követelni Szerbiától a kisebbségi jogok betartását. Azonban már hosszú ideje nem ült össze a szerb-magyar vegyesbizottság. Hangsúlyozta továbbá, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása rossz, mivel civil szervezetek szintjére süllyeszti le azt. A közelgő MNT választások kapcsán pedig megjegyezte, hogy ismételten VMSZ-es egyeduralom várható a tanácsban. A vagyonvisszaszármaztatás tekintetében azt javasolta, hogy konferenciát kellene szervezni. Jelenleg azzal foglalkozik, hogy összegyűjti, hogy milyen dokumentumokat fogadtak el a vajdasági magyarokkal kapcsolatban 2000 után.

Délvidéki utunk utolsó állomásaként ellátogattunk az Európa Kollégium épületébe, ahol az intézmény igazgatója, illetve a nevelőtanár fogadott minket. Előbbi kiemelte, hogy 2015 szeptembere óta működnek. Szakkollégiumi rendszert építettek ki. Minden szakra külön műhelyt működtetnek. Közéleti estek viszont minden fiatalnak szólnak. E téren egész Szerbiában egyedülállók. Programokat szerveznek a kollégistáknak. Több intézménnyel is kapcsolatban vannak a Kárpát-medencében. Jelen pillanatban 1 joghallgatójuk van (az Újvidéki Jogi Kar ügye miatt). Összesen pedig 380 kollégistájuk van. A beszélgetés során szóba került, hogy a KJI előadást is tarthatna a hallgatóknak. Mi ezt megköszöntük, s egyúttal jeleztük, hogy ezt akár a vajdasági partnereink is megtehetik.

Összességében véve egy tartalmas, s egyben fárasztó 3 napon vagyunk túl, melyben képet kaphattunk a délvidéki jogsértésekről, továbbá lehetőségünk nyílott meglévő kapcsolataink fejlesztésére, kiépítésére is. Reméljük, hogy jövőre is hasonlóan sikeres utunk lesz!

Készítette dr. Wágner Tamás Zoltán