Május 10-én délvidéki körútra indultuk, hogy meglátogassuk jelenlegi és potenciális jövőbeli partnereinket.

Utunk elsőként Magyarkanizsára vezetett, ahol Nágel János ügyvéd úr fogadott minket. Az Intézethez benyújtott pályázatában állandó jogsegélyszolgálati iroda felállítására jelentkezett. A helyszínen történő megbeszélés során abban állapodtunk meg, hogy amennyiben konkrét peres ügyei lesznek, azokat támogatnánk. Jelen pillanatban elegendő számú iroda áll rendelkezésre a potenciális ügyfelek számára, továbbá Magyarkanizsa nagyon közel van Szabadkához, ahol viszont már kötöttünk hasonló megállapodást.

Az ügyvéd úr a beszélgetés során kiemelte, hogy manapság nem jellemzőek a magyarverések, ami többek között a VMSZ és a Szerb Haladó Párt között fennálló koalíciós megállapodásnak is köszönhető. A helyi bíróságokon (Zenta- Kanizsa-Ada térségben) nem probléma a magyar nyelv használata, azonban ennek ellenére gyakori, hogy egyszerűbb ügyekben maguk a felek kérik a szerb nyelv alkalmazását. Ennek oka a bírósági eljárás két nyelven történő párhuzamos vezetése, mely bonyolítja és meg is hosszabbítja az ügyeket. Ezért az ügyfelek inkább az „egyszerűbb utat” választják. További problémát jelent, hogy az egészségügyben nem biztosított a magyar nyelvű dokumentáció. Ennek következtében gyakran előfordul, hogy a beteg nem tud kommunikálni az orvossal. Szintén említésre méltó az a tény, hogy a magyar jogi határzár hatálybalépése óta a migránsok nem tudnak bejutni Magyarország területére, s ennek következtében a főként magyarok lakta észak-vajdasági területeken ragadnak. Mindezek fényében kell értékelnünk azt, hogy Szabadkán 6 lakást építenek, ahová kiskorú gyermekeket szállásolnak el édesanyjukkal ideiglenesen. Azt ígérik, hogy a program befejezése után a lakások Öregek Otthona tulajdonát fogják képezni. Ennek ellenére a VMSZ az egész tervet ellenzi.

Ezt követően Szabadkára mentünk, ahol újdonsült állandó partnerünk, Buckó György ügyvéd úr fogadott bennünket, akivel az informális kapcsolatfelvétel már Újvidéken a VMJE közgyűlésén/konferencián megtörtént.

A megbeszélés elején szóba került a jogsegélyszolgálati hely hirdetése is. Ennek kapcsán elmondta, hogy Szerbiában az ügyvédi tevékenység esetében erre nincs mód. Ugyanakkor az ügyvédi irodának készít egy honlapot, s az adatok itteni közzététele nem minősül hirdetésnek. Ennek nincs kialakult gyakorlata, így nem várható, hogy ezen az úton sokan jelentkeznének. Másrészt az is megoldást jelenthet, ha az adatok a VMJE honlapjára felkerülnek név nélkül, akik a jelentkezőket az ügyvéd úrhoz irányítják.

A jogsérelmekre térve kiemelte, hogy az utóbbi időben kevesebb a jogsértés, inkább egyéni esetek fordulnak elő. Negatívum, hogy a helyi magyarok a konfliktusok elkerülése érdekében lemondanak az anyanyelvhasználatról és a szerb nyelvet használják a közéletben.

Utunk következő állomásán Csonka Áronnal, a VMDK elnökével találkoztunk Adán. Elsőként a közelmúlt kellemetlen eseményéről, a járeki megemlékezésről számolt be. A délvidéki vendetta idején ezen a helyen 6400 németet és legalább 300 magyar nemzetiségű személyt végeztek ki Tito partizánjai. Nemrég emlékművet avattak fel, azonban a magyar áldozatokat nem tüntették föl. Ez különösen fájdalmas, mivel már évek óta a magyarok tartották fenn a helyet, s Csorba Béla ezzel kapcsolatos beadványát azonban lesöpörték. Csonka Áron szerint emögött az áll, hogy a szerbek kiegyeztek a Dunamenti Svábok Egyesületével, s az emlékmű német pénzből épült fel. A magyar közösséget sérti továbbá az a tény is, hogy eredetileg Pásztor István is felszólalt volna a megemlékezésen, de Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök az utolsó pillanatban jelezte a részvételét, s Pásztor István helyére rakták be. Ráadásul az egész esemény kormánypropagandába ment át.

A magyar közösséget ért jogsérelmek kapcsán kiemelte, hogy annak ellenére, hogy Adán nagy hagyománya van a bíróságnak, mégis az átszervezés során megszüntették, s az elsőfokú bíróságot Zentára helyezték át. Másodfokon pedig az érintetteknek Szabadkára kell menniük. Komoly problémát jelent a bírósági anyanyelvhasználat, ami az elkövetkező években tovább fog romlani. Nincs magyar nyelvű képzés, ezért a leendő bírók szerb nyelven tanulják meg a szakkifejezéseket. Az utolsó magyar-szerb közigazgatási szótárt a ’80-as években adták ki, emellett nincs megfelelő tolmács-fordító képzés. Így viszont gyakran előfordul, hogy a tárgyalás magyar nyelven folyik, de a dokumentáció szerb nyelvű. Teljesen magyar eljárást Zentán csak 1 bíró tud lefolytatni, de hamarosan ő is nyugdíjba fog vonulni. Ugyanakkor örömteli, hogy nemrég alakult egy tolmács-fordítói egyesület, akik szemináriumokat tartanak.

A helyi politikai életre rátérve kiemelte, hogy az adai 29 fős képviselőtestületben jelenleg 2 VMDK-s van, amit korábban egy polgári csoportosulás uralt, akik a Demokrata Pártból szakadtak ki. Azonban a polgármestert letartóztatták, aki ennek hatására belépett a Haladó Pártba. Később a polgári csoportosulás feloszlott, tagjai a VMSZ-be, illetve a Haladó Pártba léptek be. Jelenleg a testületben 6 szerb nemzetiségű képviselő van, az ülés nyelve alapvetően magyar, szükség esetén szinkrontolmácsot biztosítanak.

Visszatérve a magyar közösség helyzetére megemlítette, hogy a Zombor környéki 14 falu közül 5 magyar, de ennek ellenére a karcsúsítás során 10 falusi könyvtárosnak felmondtak, akik közül 6 magyar nemzetiségű volt. Így most a városból héten egyszer látogatják az érintett településeket. Ezzel párhuzamosan a fordítószolgálatot is leépítették.

További problémát jelent, hogy a közjegyzők csak szerb nyelven adhatnak ki okmányokat, a fordítási költségeket pedig az ügyfelekre terhelik. Mindez egyértelmű visszalépést jelent, a törvényt mihamarabb módosítani kellene.

Szintén jogsértő gyakorlat, hogy az anyakönyvek digitalizálása szerb nyelven és cirillül történik. Ennek következtében pedig nem szerepelhet a név magyarul az útlevélben. Ezt csak névváltoztatási kérelem benyújtásával lehet orvosolni.

A részarányos foglalkoztatás a közigazgatásban nem működik, mivel a Vajdaságban 13%-ot kitevő magyarság csak 6,5%-os aránnyal képviselteti magát. Ugyan hoztak erről törvényt, de mivel a végrehajtási rendelet nincs, ezért a gyakorlatban nem tud működni. Erre jó példát szolgáltat a törvény azon rendelkezése, mely szerint azonos pontszám esetén a magyar jelöltet kell felvenni a szerb ellenében, de ennek betartatására hiányzik a szankció.

Végezetül a helyi viszonyokat ismételten jól jellemzi, hogy 3 fordítói munkahely lenne, de csak 2-őt irányoztak elő, s ezzel szemben 3 angol nyelvű fordítót alkalmaznak.

Csonka Árontól elköszönve Óbecse felé vettük az irányt, ahol találkoztunk Szilágyi Miklós ügyvéd úrral, aki állandó jogsegélyszolgálatot fog ellátni. A beszélgetés során kiemelte, hogy már 2 éve kezeli a nyelvi panaszokat a Magyar Nemzeti Tanácsban a Nyelvhasználati Bizottság elnökeként. Megemlítette, hogy korábban Nyelvi kisokost adtak ki a Magyar Szóban. ( Ezt hatályosítva újra tervezik megjelentetni)

A nyelvhasználat terén a legnagyobb probléma jelenleg, hogy a közjegyző magát a fordítást nem fizetteti meg, de van egy tarifa, amibe beleszámít a fordító is, melynek következtében a magyar ügyfelek többet fizetnek. Az esettel az Ombudsman is foglalkozik, de még nem történt előrelépés.

Emellett a magyar közösséget sújtja az a helyzet is, hogy a postai és egészségügyi szolgáltatások esetén a magyar nyelvű ügyintézés nem elégséges, mivel a magyar dolgozók közül sokan kivándoroltak Nyugatra. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy az MNT külön előirányzott egy összeget erre a célra, így le tudja fordítani a szükséges űrlapokat.

Szintén gondot jelent, hogy nem akarják visszaszolgáltatni a földet magyar állampolgároknak a restitúciós eljárás során. Itt több száz hektárról van szó, ami rengeteg pénzt jelent. Ráadásul a kérdés rendezés az EU-csatlakozás egyik feltétele is volt.

Problémát jelent az is, hogy sokan attól tartanak, hogy a magyar nyelv használata miatt az eljárások elhúzódnak, valamint, hogy a jegyzőkönyv fordítását írásban kell kérni. Idetartozik továbbá az a törvényi előírás is, ami szerint, ha az egyik fél szerbül kéri az eljárás lefolytatását, akkor az szerbül lesz, bár tolmácsot biztosítanak.

A nemzeti egyenjogúságot sérti a fennálló helyzet, hogy a jogszabályoknak nincsenek hivatalos magyar nyelvű fordításaik, amit az MNT ugyan elvégez, de jogvita esetén minden esetben a szerb nyelv lesz az irányadó.

A beszélgetés második felében az ügyvéd úr hangsúlyozta, hogy az ügyvédi irodának honlapja lesz, ahol külön rész lesz a jogsértések bemutatására. Itt lehetőséget adna arra is, hogy az ügyfél leírja a problémáját, amire választ is kapna. Mindez később visszakereshető lenne. Ezzel párhuzamosan a VMJE-ben is lesz egy jogi fórum, de ezt kizárólag jogászok számára lesz fenntartva. Itt többek között jogi lépéseket ajánlhatnak az ügyfeleknek. Az ügyvédi iroda további tervei között szerepel, hogy egy Nyelvi irodát is létrehoznak.

Végezetül megígérte nekünk, hogy az MNT lehetővé teszi, hogy a KJI szerepeljen hirdetésként a Magyar Szóban.

Napunkat Temerinben, Losoncz Dávid ügyvéd úrnál zártuk, aki a vagyonvisszaszármaztatás visszáságairól mesélt nekünk. Hiába törölték el Csurog, Mozsor és Zsablya lakosainak kollektív bűnösségét, ugyanis számtalan más ilyen eset is létezik. A probléma, hogy a törvény nem engedi, hogy ezeket utólag felülbírálják. Előfordult, hogy a Rehabilitációs Bizottság pozitív döntése ellenére nem adták vissza a vagyont az érintettnek, mert háborús bűnösnek tekintik őt továbbra is. Mindenkit egyénileg kell rehabilitálni, ami nagyon megnehezíti a folyamatot.

Az olyan korábbi földterületeket könnyen vissza lehet szerezni, amelyekből tagosítás során magánvagyon lett. Azonban amelyek államiak lettek, azokat nagyon nehéz.

A magyar közösség szempontjából súlyos gondot okoz a folyamatos kivándorlás, amin a kettős állampolgárság bevezetése csak rontott. E tekintetben a helyzet Temerinben kifejezetten rossz.

Utolsó napunkat teljes egészében Újvidéken töltöttük, a VAMADISZ-nál kezdtünk, ahol a szervezet elnöke, Sóti Attila és a többi elnökségi tag fogadott minket. A beszélgetés központi témája az Újvidéki Egyetem Jogi Kara elleni per volt: a jogszabályi rendelkezésekkel szemben nem biztosították a magyar nyelven való felvételizés lehetőségét. Ennek kapcsán Sóti Attila kiemelte, hogy jelen pillanatban az elsőfokú ítélet indokolására várnak. Erre alapesetben a bíróságnak 8 nap áll rendelkezésére, de bonyolult ügyekben 15 nap a határidő, a postai úton történő kézbesítés pedig 1 hónapot vesz igénybe. A bíró eljárási kérdésekkel hátráltatja az ügyet. Eldöntötték, hogy mindenképpen fellebbezni fognak. Az érintett személy hiányának vádjával kapcsolatban elmondta, hogy a tanú 2015-ben felvételizett az egyetemre, de nem vették fel. Jelenleg Budapesten tanul, de vállalja az ügyben a tanúskodást. Ugyanakkor a bíró nem fogadta el, mert nem tudott szerbül tanúskodni. Emellett tolmácsot sem biztosítottak neki a törvényi előírásokkal szemben. Másodfokon abban reménykednek, be tudják bizonyítani, hogy van olyan személy, akinek a jogai sérültek (a bíróság szerint az érintett csak államilag támogatott képzésre nem tudott bekerülni). Megemlítették Korhecz Tamás alkotmánybíró álláspontját is, aki szerint amennyiben a VAMADISZ másodfokon is veszít, akkor sem kell csüggedni: az Alkotmánybíróság várhatóan nekik ad igazat.

A beszélgetés során továbbá szóba került, hogy Karrier irodát terveznek nyitni, ezzel is elősegítve a fiatalok munkavállalását.

Ezt követően Bozóki Antallal találkoztunk, aki nemrég vonult nyugdíjba hosszú ügyvédi pályafutás után. A közelmúltban jelent meg az általunk is támogatott legújabb könyve, melynek címe: A Délvidéki/Vajdasági magyarok helyzete és jogai. A könyvet már EP-képviselőknek is eljuttatta.

A közeljövőben elfogadásra váró szerb országjelentés kapcsán számos kritikát fogalmazott meg. Egyrészt nem utal a szerbiai kisebbségek önkormányzatiságára, kultúrájára. Mindössze a közigazgatásban való megfelelő részvételről beszél, s nincs benne szó a részarányosságról, aminek az élet minden területére, így a parlamenti képviselői helyek elosztására is ki kellene terjednie. A dokumentum továbbá nem szólítja fel Szerbiát a nemzeti kisebbségek védelméről szóló törvény, illetve a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására. Nem foglalkozik a mai napig jelen lévő asszimilációs törekvésekkel pl: koszovói kitoloncolt romák, migránsok letelepítése a magyar településeken, valamint a 3 észak-bánáti körzethez csatolt municípium. Emellett hallgat arról is, hogy a vagyonvisszaszármaztatás során az ortodox egyház sokkal többet kapott vissza, mint más felekezetek. A politikai szólamokkal ellentétben csak de iure beszélhetünk magas szintű kisebbségvédelemről a Vajdaságban.

Komoly gondot okoz, hogy nincs normális sajtó, ami a magyarság problémáival foglalkozna. A jövőben nem lesz olyan személy, aki a közösség érdekét tudná képviselni. Éppen ezért a gyakorlati problémák kezelésére egy intézetet kellene létrehozni. Végezetül a magyar kormány gazdaságfejlesztési programja kapcsán kiemelte, hogy az ún. Prosperatii pénzek 20%-a megy a szerb büdzsébe.

Következő állomásunk a Vajdasági AT parlamentje volt, ahol Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke fogadott minket. Jelen pillanatban a 14 tagú kormányban ő az egyetlen magyar. A parlament 120 képviselőjéből pedig 6 VMSZ-es és 2 a Magyar Mozgalom-hoz tartozik. Minden anyagot 5 nyelvre fordítanak le: magyar, horvát, szlovák, román, ruszin. A választási rendszer figyelembe veszi a nemzeti kisebbségeket, mivel az ilyen pártoknak csak a természetes küszöböt kell megugraniuk (1/120).

Hangsúlyozta, hogy a szerb kormány nemrég fogadta el a 4 éves cselekvési tervet, amiben benne van a részarányos foglalkoztatás is. Ennek kapcsán az alábbi lépések megtételére fog sor kerülni:

  • általános jogi keret megteremtése (kerettörvény)
  • speciális jogszabály (munkajogi előírások)
  • kidolgoznak egy 4 éves foglalkoztatási tervet (a részarányosságnak ennek végére kell megvalósulnia)

A VAMADISZ által elindított per kapcsán elmondta, hogy a vajdasági kormány tudna az ügyben cselekedni, de érzékeny a kérdés, mivel a régi demokrata párti többségű parlament fogadta el az ide vonatkozó rendeletet. Ráadásul a felsőoktatásra egy külön titkárt neveztek ki, aki haladó párti. Emellett az Újvidéki Egyetem Jogi Kara belgrádi papírt szerzett arról, hogy az ügy az egyetemi autonómia hatálya alá tartozik. Hamarosan új szerb oktatási miniszter lesz, ami minden bizonnyal befolyásolni fogja a per kimenetelét.

A beszélgetés során megismerkedtünk Miavec Attila ügyvéd úrral is, aki reményeink szerint állandó jogsegélyszolgálatot fog ellátni Újvidéken a VMJE kötelékében (szerződést a VMJE-vel kötünk és ők is fognak nekünk számlát adni).

Délvidéki körutunkat Radanovic Anikó ügyvédnőnél zártuk, aki dokumentációs tevékenységet pályázott meg. Kiemelte, hogy elsősorban gazdasági, munkajogi, kihágási, büntető ügyekkel, valamint a vagyonvisszaszármaztatás kérdésével foglalkozik. Annak ellenére, hogy egyre többen akarnak magyar nyelvű ügyvédet alkalmazni, kevés ilyen fiatal személy van Újvidéken. Szerinte a temerini ügyvédek nem megbízhatóak. Emellett komoly gondot jelent, hogy magyar nemzetiségű bíróból szintén kevés van a tartományi székhelyen. A városban egyáltalán nem működik a részarányos foglalkoztatás: sokszor fel sem vesznek magyarokat bizonyos munkahelyekre pl: rendőrség.

Az eljárási kérdések tekintetében megemlítette, hogy a bíró köteles megkérdezni az ügyféltől, hogy tud-e szerbül. Ha ezt elmulasztja, akkor az egész ítélet bukhat.

Készítette: dr. Wágner Tamás Zoltán