Tusnádfürdőn, az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor harmadik napján, július 25-én, a Kisebbségi Jogvédő Intézet hagyományosan egész délutánt kitöltő programot adott a Bethlen Gábor Sátorban. Tematikus napunkon a magyarok jogvédelmének egy-egy kiemelt területét ismerhette meg a közönség.

A napot Csóti György, a KJI igazgatójának köszöntője nyitotta meg, melyben felvezette a programot, illetve röviden bemutatta az Intézet tevékenységét.

Ezt követően a külhoni régiók politikusainak főszereplésével kezdetét vette az I. előadásblokk. Elsőként Őry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke kapott szót, aki röviden elemezte az európai parlamenti választások felvidéki vonatkozásait. Ennek kapcsán kiemelte, hogy megszűnt a felvidéki magyarok képviselete Brüsszelben, mivel sem az MKP, sem a Most-Híd nem érte el az 5%-ot. Éppen ezért a jövőben elkerülhetetlen, hogy a felvidéki pártok közötti együttműködés megvalósuljon. Ebben azonban akadályt képez, hogy az érintettek eltérő álláspontot képviselnek az etnikai politizálást illetően. Végezetül néhány szóban elemezte az ún. Himnusztörvény esetét, mely rég nem látott egységbe „terelte” a felvidéki magyar társadalmat.

Erdődi Edvina, az MNT alelnöke hangsúlyozta, hogy Szerbia EU-csatlakozási folyamata kedvező helyzetet teremt a kisebbségi jogérvényesítésre, amire jó példa a 2016-ban elfogadott Cselekvési terv, mely többek között a részarányos foglalkoztatás kérdésére is kitér. A tavalyi MNT választások kapcsán megjegyezte, hogy a Magyar Összefogás jelöltjei ezúttal is jól szerepeltek (35 tagból 30 közül került ki), ami jó alapot jelenthet a jövőre nézve. A vajdasági magyarság jogainak védelme során négy területre koncentrálnak: az oktatásra, tájékoztatásra, kultúrára és a nyelvhasználatra. Az oktatás területén az iskolahálózatok kiépítésére, fejlesztésére és megőrzésére törekednek. Utóbbi kapcsán kiemelte az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola ügyét, ahol önkormányzati szinten próbálták megszüntetni a magyar tagozatokat, de ezt politikai fellépéssel szerencsére sikerült megakadályozniuk.

Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai-kommunikációs titkára előadásában hangsúlyozta, hogy habár már a hatalomváltás folyamatban van, ez a mindennapi életben még nem igazán érezhető: továbbra is lejáratókampány folyik a kárpátaljai magyarsággal szemben, ráadásul a kisebbségi jogok szisztematikus felszámolása sem állt le. Ez utóbbival kapcsolatban megemlítette, hogy vegzálják a kettős állampolgárságú magyarokat határátkeléskor, 2023-tól kezdve pedig jelen állás szerint megszűnnek a magyar tannyelvű iskolák. Emellett a régi hatalom utolsó intézkedéseként elfogadott nyelvtörvény a magán- és vallási szférába száműzi a kisebbségi nyelveket. Ráadásul a kistérségek kialakítását már 4 éve blokkolják: a cél, hogy ne jöjjön létre magyar többségű közigazgatási egység. A nemrég lezajlott ukrajnai választások kapcsán kiemelte, hogy az ukrán politikum machinációi (nem volt magyar többségű választási körzet, Kárpátalja hetilapot szeparatizmussal vádolták, szavazatvásárlások) a kárpátaljai magyarság elvesztette parlamenti képviseletét. A jövő tehát meglehetősen bizonytalan.

Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke előadásában hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarságot hosszú ideje nyomás alatt tartja a román politikum, gyakorlatilag egyre-másra történnek a kisebbségellenes lépések. Éppen ezért kijelenthető, hogy Románia nem jogállam. A konkrét jogsértések kapcsán első helyen említette a Beke-Szőcs ügyet, a visszaállamosítások kérdését, a MOGYE-ügyet, Úz völgyét, valamint a zászló- és feliratpereket. Szerinte a román hatalom célja a magyar közösség kifárasztása, hogy felhagyjon a jogainak – közte az autonómiának – a követelésével.

A politikai blokk után a KJI állandó partnerei következtek. Elsőként Nagy Tibor, érsekújvári ügyvéd szólalt fel, aki az állampolgársági ügyeit mutatta be. Ennek kapcsán kiemelte, hogy az a cél, hogy az ügyek nemzetközi fórumok elé kerüljenek. Őt Zsigmond József, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat ügyvezető igazgatója követte, aki röviden bemutatta a szervezetet és azokat az ügyeket, amelyekben megkeresik őket az emberek. Tóth Tünde, a Pro Cultura Subkarpathika jogásza a kárpátaljai jogsértésekről beszélt: a beregszászi hivatalokban és a rendvédő szerveknél hiányoznak a magyar hivatalnokok, a mobilizációs időszakokban jogsértő módszerekkel adják át a katonai behívókat a fiataloknak. Mindezt tovább nehezíti, hogy a magyar lakosság bizalmatlan az ukrán bírósági rendszerrel kapcsolatban, éppen ezért kevesen vállalják fel a pereket. A nyelvtörvény kapcsán pedig megjegyezte, hogy az csak a krími tatárokat nyilvánította őshonos nemzeti kisebbségnek. A blokk zárásaként Wágner Tamás Zoltán, a Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársa a vajdasági helyzetet elemezte. Ennek kapcsán kiemelte, hogy habár a vagyonvisszaszármaztatás lebonyolítása Szerbia uniós csatlakozási feltételei között szerepel, ennek ellenére mind mai napig vannak anomáliák a rendszerben pl: a közelmúltig a magyar állampolgárok egyáltalán nem kaphatták vissza a vagyonukat a reciprocitás hiányára hivatkozva. Szerencsére az utóbbi időben ebben némi változás állt be. Emellett a nyelvi jogok területén is vannak hiányosságok. Ezzel kapcsolatban példaként hozta fel azt az esetet, amikor a magyarul tanúvallomást tenni kívánó érintettet a bírónő kétszeresen is megbüntette. Egyrészt azért, mert ez nem hajlandó szerbül megtenni, másrészt az ebből fakadó fordítási költséget is ráterhelte. Végezetül egy nagyon érdekes témáról is szót ejtett, az ún. betelepítések kérdéséről. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy Szerbiában különböző programok, illetve támogatások léteznek a 90-évek délszláv menekültjei, valamint a koszovói romák számára. Habár a nemzetközi jogszabályok, illetve maga a szerb alkotmány is tiltja, úgy tűnik, hogy ezeket – különösen a koszovói romák esetében – felhasználják arra, hogy az etnikai arányokat megváltoztassák. Ennek kapcsán elegendő arra hivatkozni, hogy több vajdasági magyarlakta település tekintetében arról számoltak be, hogy egyszer csak új lakók jelennek meg (ezt a jelenséget ráadásul az 1991, 2002 és 2011-es népszámlálások is megerősítik). A probléma feltárása érdekében kérdőíveket küldtünk ki a községek, illetve intézmények (pl: Menekültügyi Főbiztosság, Vajdasági Segédalap) annak érdekében, hogy kiderítsük, hogy van-e tervszerűség a megfigyelt folyamatokban.

A III. blokkban partnereink az általuk képviselt peres eljárásokról számoltak be. Zsigmond József ennek keretében többek között Székelykeresztúr ügyét, valamint az Úz völgyét mutatta be. Előbbi kapcsán kiemelte, hogy az ügy hátterében az áll, hogy a szinte színmagyar településnek a helyi újságja csak magyar nyelven jelent meg. Dan Tanase pedig az Országos Diszkriminációellenes Hatósághoz fordult, ahol neki adtak igazat. Azonban az önkormányzat nem adta fel: bírósághoz fordultak. Úz völgye tekintetében a csíkszentmártoni önkormányzat kereste meg őket. Cél a dormánfalvi önkormányzat építkezési engedélyének megsemmisítése, illetve az eredeti állapot helyreállítása. Sóti Attila, Vamadisz elnöke a szervezet Újvidéki Jogi Kar elleni ügyét mutatta be. Ennek hátterében az áll, hogy az egyetem megtagadta a magyar nyelvű felvételizés lehetőségét, annak ellenére, hogy erre egy 2015-ös tartományi rendelet is kötelezi. Egy hosszú pereskedés után végül megnyerték, s 2017-től ismételten van magyar nyelvű felvételi vizsga. Azonban az intézmény egy szerb B2-es nyelvvizsgát is betett a felvételibe: 2017 júniusában senki sem élt a magyar nyelvű felvételizés lehetőségével. Éppen ezért egy újabb bírósági pert kezdeményeztek, amit ismételten megnyertek. Ennek ellenére az egyetem újabb trükkel élt: a felvételi vizsga után az anyagból szerbül is kérdeztek. Üröm az ürömben, hogy 2-en az idén már magyarul felvételiztek. Ennek ellenére újabb pert indítottak. Ambrus Izabella, Brassó megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő előadásában a Brassó és Kovászna megyék határán levő kétnyelvű tábla esetét, valamint idekapcsolódva az új közigazgatási kódexet mutatta be. Habár a jogszabálynak számos pozitívuma van, több tekintetben is visszalépésről beszélhetünk pl: szerzett jogok védelme nem garantált, a megyei tanács ülésein nem szabályozott a nyelvhasználat, sürgősségi kormányrendeletként fogadták el (végrehajtási normák??). Éppen ezért reménykednek a módosító javaslataik elfogadásában. Korom Ágoston, uniós szakjogász a KJI erdélyi restitúció ügyében megtett lépésekről számolt be. Ennek kapcsán kiemelte, hogy az uniós jog nem követeli meg a kárpótlást, viszont, ha a tagállam így dönt, akkor be kell tartani a tőke szabad mozgására vonatkozó szabályokat. Esetünkben a romániai joggyakorlat diszkriminatív volta alapozza meg az uniós fellépés lehetőségét pl: több ítéletet nem hajtanak végre, indokolatlanul elhúzódnak az ügyek. A KJI az ügyben petíciót nyújtott be az Európai Parlamentben, melyben egy tényfeltáró bizottság kiküldését szorgalmazza a kárpótlások kapcsán. A cél, hogy bebizonyítsuk, hogy rendszerszintű jogsértés áll fenn: minél több ügy jöjjön be. Ha ez sikerül, akkor az Európai Bizottság ősszel kötelezettségszegési eljárást indít.

A IV.  és egyben záró blokkban az európai színtéren vizsgálták meg az előadók a kisebbségvédelem lehetőségét. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott szerint azért van szükség uniós fellépésre, mivel a tagállamok nem cselekednek megfelelően. Kalmár Ferenc miniszteri biztos ehhez hozzátette, hogy van kizáró nemzetállam (Franciaország), valamint befogadó nemzetállam. Emellett kiemelte, hogy ketten kidolgoztak 5 olyan alapelvet, amelyre fel lehetne építeni egy uniós kisebbségvédelmi rendszert. Ezek az alábbiak:

  • az őshonos kisebbségek ügye európai ügy
  • a nemzeti identitás védelme
  • egyéni és kollektív jogok elismerése
  • a nemzeti identitás nem feltétlenül jár együtt az állampolgársággal
  • az őshonos kisebbségek államalkotók (Magyarország a törvényeiben nemzetiségeket használ nemzeti kisebbségek helyett)

Ezután Szili Katalin kapta vissza a szót. Hangsúlyozta, hogy az EU még a hétköznapokban sem teszi szóvá a nemzeti kisebbségeket érintő jogsértéseket pl: Úz völgye, Ukrajna. Ezt a feladatot átutalja az Európa Tanácsnak. Még a bevándorlóktól sem tudja megkülönböztetni az őshonos nemzeti kisebbségeket. Ugyanakkor az Európai Bizottság új elnökének tekintetében lát nyitottságot. Kalmár Ferenc mindehhez hozzátette, hogy politikai akarat és intézményrendszer is kell. Kötelező európai jogszabályok nincsenek (a Charta és a Keretegyezmény kötelező, de nem kikényszeríthető). Kovács Elvira, a VMSZ alelnöke kiemelte, hogy Szerbia példája jól mutatja, hogy lehet az Európa Tanács kisebbségi joganyagát egy uniós tagjelölt államban implementálni. Szerinte az államnyelv tanítása nem mehet a kisebbségi nyelv rovására. Örömmel számolt be arról, hogy Szerbia uniós csatlakozása kapcsán elfogadott Kisebbségi Akciótervbe ET-ajánlások kerültek be (23. tárgyalási fejezetben van) pl: részarányos foglalkoztatás. Szerinte megvan arra a nyitottság, hogy az EU és az Európa Tanács közötti kapcsolat erősödjön. Korom Ágoston a KJI szlovákiai kárpótlási ügyét mutatta be. Ennek kapcsán kiemelte, hogy több mint 1000 érintett nyilatkozatát vitték el Brüsszelbe. Azonban az Európai Bizottság nem kíván foglalkozni vele. Ennek alátámasztására történelmi érveket hozott fel, valamint kijelentette, hogy ez az ügy az EU belső piacát nem érinti. Ezzel szemben a romániai restitúció ügyében sikerekről számolhat be. Ha bebizonyítjuk a rendszerszintű jogsértést, akkor az ősszel az Európai Bizottság eljárást indít. Végezetül megemlítette, hogy a KJI mindkét üggyel kapcsolatban petíciót nyújtott be az Európai Parlamentben. Berényi József, az MKP Országos Elnökségének tagja a Minority SafePack tapasztalataira hivatkozva kiemelte, hogy az európai jogérvényesítés időigényes. Ennek kapcsán pedig megemlítette, hogy a 90-es években az USA sokat segített a felvidéki magyaroknak. Szerinte nemcsak Magyarországnak kell segítenie a külhoniakat, hanem a külhoniak is Magyarországot. A blokkot és a napot Komlóssy József, a FUEN volt alelnöke előadása zárta, melyben a rendszerváltás utáni időszak kihívásaira tekintett vissza. Ennek kapcsán kiemelte, hogy az Európa Tanács és a FUEN idén 70 éves. Magyarország a rendszerváltás után elsőként lépett be az Európa Tanácsba, feltételek nélkül. Szlovákiának (kollektív bűnösség eltörlése) és Romániának viszont feltételeket kellett teljesítenie, melyben a FUEN kulcsszerepet játszott.

Tartalmas, érdeklődőkben gazdag napot zártunk, melyben sikerült megvizsgálni a magyarok jogvédelmének lehetőségeit mind a Kárpát-medencén belül, mind az európai színtéren. A KJI a jövőben is meghatározó szerepet kíván betölteni a külhoni magyarság jogvédelmében.

Köszönjük a Nemzetpolitikai Kutatóintézetnek a közös munkát, és reméljük, hogy jövőben is együttműködünk!