Ukrán nyelvpolitika: veszélyben az anyanyelvi oktatás és az anyanyelvhasználat?

Tavaly ősz óta folyamatos vitákat szül Ukrajnában a nyelvi jogokat érintő újabb és újabb törvénytervezetek, illetve módosítási törekvések felbukkanása. Mindezek alapjaiban fenyegetik a kárpátaljai magyarság jövőjét. Látszólag a probléma újkeletű: a nehéz helyzetbe került ország vezetése így akarja elterelni a figyelmet a társadalmi-gazdasági gondokról.

Azonban a mostani események gyakorlatilag végigkísérik Ukrajna elmúlt 25 évét. Mindez abból fakad, hogy az ukrán politikusok egy része képtelen elfogadni azt, hogy az ország többnyelvű és az ukrán egynyelvűsítés nem egyesítené, hanem megosztaná az ukrán állampolgárokat. Felfogásukban a bilingvizmus követelése egyenértékű az alkotmányos rend megdöntésével, illetve Ukrajna destabilizálásával. Ezzel szemben a kétnyelvűség hívei rámutatnak arra, hogy az évszázadok alatt kialakult sajátos nyelvi helyzetet törvénymódosításokkal nem lehet megváltoztatni, helyette inkább el kellene azt fogadni. Érvelésük szerint ez nem jelentené a függetlenség feladását, hanem éppen ellenkezőleg: csökkenne az etnikai konfliktusok előfordulásának veszélye, ezzel pedig elejét lehetne venni mindennemű külső beavatkozásnak, illetve felbujtásnak. A függetlenség óta eltelt időszak e 2 irányzat küzdelméről szólt. A szimbolikus harc központi elemévé vált a 2012-es nyelvtörvény is, melyet még Viktor Janukovics megbuktatott ukrán államfő idején fogadtak el, s hamar az ukrán nacionalisták céltáblájává vált. Ahhoz, hogy a jelenleg tervezett nyelvpolitikai lépéseket megértsük, röviden át kell tekintenünk Ukrajna etnikai-nyelvi térképét.

Annak ellenére, hogy az ukrán alkotmány szerint az ország unitárius és egynyelvű, a legutóbbi népszámlálás szerint (2001-es) a kisebbségek aránya meghaladja a 20%-ot is.

Ukraine_census_2001_Ukrainians  Ukrán nemzetiségűek aránya a 2001-es cenzus szerint

Ezek közül a legnagyobb számban az oroszok vannak, akik a Krím-félszigeten közel 60%-os többséget alkotnak, de a donbászi régióban is megközelíti az arányuk a 40%-ot. Emellett az ország 27 közigazgatási egységéből 13 esetében haladja meg valamelyik nemzetiség a 10%-ot. Az oroszok mellett országos szinten a többi kisebbség látszólag eltörpül, azonban egy-egy régióban meghatározóak tudnak lenni: Kárpátalján a magyarok aránya 12% körüli, míg Csernovicban (Észak-Bukovina) a románok és moldovánok aránya együttesen eléri a 20%-ot, de szintén figyelmet érdemel a közel 12%-os krími tatárság is a Krím-félszigeten.

Amennyiben a lakosság anyanyelvét vesszük alapul, akkor még inkább tarkább képet kapunk: a népesség 1/3-a nem ukrán anyanyelvű. Az ország 27 közigazgatási egységéből 15-ben haladja meg a nem ukrán anyanyelvűek aránya a 10%-ot. A Krím-félsziget és Donbász esetében az oroszajkúak abszolút többségben vannak: több mint 70%-ban lakják az említett 2 régiót. Továbbá átlagosan egész Dél-Ukrajnában meghaladja a 30%-ot az orosz anyanyelvűek aránya.

UkraineNativeLanguagesCensus2001detailed-enUkraine_census_2001_Russian.svg

Orosz anyanyelvűek aránya települési, illetve megyei szinten

A különböző szociológiai felmérések tovább erősítik ezt a képet: számos elemzés rávilágít arra, hogy az ukrán nyelvet ténylegesen az ország bizonyos területein alig beszélik. Egy 1991 és 2003 között lefolytatott kutatás szerint a keleti és déli régiókban az ukránt a lakosság elenyésző része használja a mindennapok során (3,6%, illetve 5,3%). Országos viszonylatban pedig a helyzet a következő volt: 45% orosz, ráadásul az ukrán nemzetiségűek harmada is elsődlegesen oroszul beszél.

RussianUseUk

Orosz nyelvet használók aránya Ukrajnában (világos zöld és türkiz színben)

Egy másik felmérés pedig azt mutatta ki, hogy a nyugati régiók kivételével a lakosok 30-40%-a mindkét nyelvet anyanyelvének tartja. Éppen ezért nem véletlen, hogy igen sokan támogatják az orosz nyelv államnyelvi státuszra emelését. Ezen a helyzeten az elmúlt 3 év sem tudott változtatni. Egy 2016-os kutatás szerint ugyanis a kétnyelvűség híveinek aránya még mindig 30%-ot tett ki (55,5% pedig ellenezte).

Mindezeket figyelembe véve számomra érthetetlennek és felelőtlennek tűnnek az olyan nyelvpolitikai törekvések, amelyek ezen a helyzeten erőszakosan változtatnának. Ugyanis az ukrán nyelv kizárólagossá tételével vagy erőltetésével éppen ellenkező hatást érhetnek el: számos orosz anyanyelvű, de magát ukrán nemzetiségűnek valló személyre lehet rásütni a hazafiatlanság bélyegét, s ezzel eltávolítani őket az ukrán állameszmétől. Ebben a játszmában a kárpátaljai magyarság járulékos veszteség csupán: a jogszabályok alapvetően nem ellene irányulnak, de relatíve kis száma, illetve korlátozott politikai érdekérvényesítési képessége miatt könnyen az ukrán-orosz nyelvi csatározások áldozatává válhat.

Sajnálatos módon napjainkban ismételten felerősödtek az ukránosítási törekvések, melyek 4 irányból fenyegetik a kárpátaljai magyarságot:

  • oktatási törvény módosítása
  • 2012-es nyelvtörvény alkotmánybírósági felülvizsgálata
  • közigazgatási reform
  • nyelvtörvénytervezetek

Már tavaly ősz óta téma az ukrán közéletben az oktatási törvény 7. cikkének módosítása, mely megvonná a nemzeti kisebbségektől az anyanyelvi oktatáshoz való jogot. Mindez különösen hátrányosan érintené a magyarságot is, mivel az ember legkönnyebben a saját nyelvén tud új ismereteket megtanulni. Számos szociológus és nyelvész rámutatott arra, hogy a közhiedelmekkel ellentétben a magyar iskola nem gátja a társadalmi integrációnak, hanem sokszor éppen annak előfeltétele. Ugyanis többször előfordult, hogy a többségi nyelvet választó diákok esetében az iskola identitászavarhoz vezetett: a többségi nemzethez a nyelvi nehézségek miatt nem tudott csatlakozni, azonban magyar gyökerei is megsérültek. Egy ilyen szülői döntés pedig akár egy egész életen át elkísérhet minket. Éppen ezért elengedhetetlen az anyanyelvi oktatás. Mindezzel azonban a törvénymódosítás támogatói egyáltalán nem számolnak. A veszélyt tetézi, hogy a módosítás legfőbb szorgalmazói között találjuk Lilija Hrinyevics oktatási minisztert, valamint Larisza Nyicoj írónőt, aki az oktatási tárca koordinációs tanácsának a tagja, illetve számos ukrán társadalmi szervezetet. Emellett az is növelheti az aggodalmunkat, hogy az ominózus törvényhez már több mint 200 módosító indítvány érkezett be, de ezek szinte kivétel nélkül szűkíteni akarják a jogokat. A kisebbségi oktatás ellen a legélesebb kirohanást Larisza Nyicoj intézte, aki szerint az ukrán szabályozás túl megengedő, helyette inkább a bevándorlók esetében alkalmazott módszereket kellene elővenni. Álláspontja szerint csak az általános iskolákban szabadna az anyanyelvi oktatást engedélyezni, de ennek az lenne a célja, hogy felkészítse a diákokat a középiskolai, kizárólag ukrán nyelven folyó képzésekre. Éppen ezért már az elemi iskolákban fokozatosan csökkenne az anyanyelven oktatott órák száma. Úgy véli, hogy csak így lehetne elérni a kisebbségek integrációját (valójában asszimilációját-szerk.) az ukrán társadalomba. Emellett hozzáteszi, hogy az államnak egyáltalán nem kellene támogatni a nemzetiségi nyelveken folyó oktatást: a szülők saját költségükön biztosítsák azt gyermekeiknek pótfoglalkozáson. Ezzel kapcsolatban ráadásul azt a nyilvánvaló valótlanságot is kijelenti, hogy sehol a világon nem finanszírozzák az államok a kisebbségi oktatást. Nos, ennek kapcsán nem kell messzire mennie: Magyarországon számos állami fenntartású nemzetiségi iskola van. Különösen aggasztónak találom, hogy a kárpátaljai magyarságot egyértelműen szeparatizmussal vádolja meg. Szerinte az itteni emberek nem tudnak ukránul, hiányzik az ukrán nyelvű sajtó, kevés az iskolákban az ukrán nyelvtanár. Mindez pedig biztonsági kockázattal jár Ukrajna számára, amit Magyarország, hasonlóan Oroszországhoz, a „megfelelő” pillanatban ki is használhat.

A fentieknél némileg megengedőbb Lilija Hrinyevics oktatási miniszter, aki az ukrán tannyelvű órák számának növelését szorgalmazza annak érdekében, hogy a nemzetiségek jobban elsajátíthassák az államnyelvet és könnyebben integrálódjanak az ukrán társadalomba. A modernizáció álcája mögé bújtatott módosító javaslat emellett azt eredményezné, hogy megszűnne az anyanyelvi oktatáshoz való alkotmányos jog, s ezentúl csak az ukrán nyelv mellett és kizárólag tömbben élők számára biztosított joggá redukálódna. Mindez azt jelentené, hogy a szórványmagyarság esetében elveszne a magyar nyelven való tanulás lehetősége, s felgyorsulna az asszimiláció. Álságosnak tartom a kisebbségek gyenge ukrán nyelvtudásával takarózást az egyértelműen ukránosítási célokat szolgáló törvénymódosítás érdekében. Ehelyett- ahogy arra már számtalan kárpátaljai magyar oktató, szociológus és nyelvész is felhívta a figyelmet – az ukrán nyelv tanításának módszertanát kell megváltoztatni, tekintetbe véve, hogy az államnyelv a kisebbségek számára éppoly idegen nyelv, mint az angol. Ugyanakkor az államhatalom részéről jogos elvárás, hogy az állampolgárok ismerjék a hivatalos nyelvet, de a megfelelő feltételeket az államnak kell megteremtenie.

Amellett, hogy az ilyen tervezetek kontraproduktívak, ellentétesek Ukrajna nemzetközi kötelezettségeivel (Karta, Keretegyezmény, alapszerződések stb.) , illetve magával az ukrán alkotmánnyal is. Ugyanis a 18. cikkely szerint az oktatás nyelvének a megválasztása a polgárok elidegeníthetetlen joga, de e jognak az ukrán nyelv olyan kötelező oktatásával kell megvalósulnia, mely lehetővé teszi a személy akadálymentes integrációját az ukrán társadalomba. Az 53. cikkely pedig garantálja a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogát. Továbbá említést érdemel még az alkotmány 22. cikkelye, mely minden olyan törvénymódosítást, illetve új törvény elfogadását tiltja, ami a szerzett jogok szűkítésére irányul.

Mindezek alapján elsőre úgy tűnik, hogy a kárpátaljai magyarság jogai nem sérülhetnek. Azonban egy 1999-es ABH úgy értelmezte az 53. cikkelyt, hogy nem ellentétes az alkotmánnyal az olyan oktatáspolitika, amely csak az államnyelv mellett engedélyezi a kisebbségek nyelvét. Ez viszont gyakorlatilag azt jelenti, hogy megszűnik az alkotmányos garancia, szabad az út az oktatás kétnyelvűsítése, majd de facto ukránosítása felé.

Ezzel párhuzamosan az Alkotmánybíróság ismét elkezdte vizsgálni a sokat támadott 2012-es nyelvtörvényt. Az Euromajdan nyomán hatalomra került ukrán politikusok ugyanis kezdetektől fogva támadják a jogszabályt, mely szerintük túl sok jogot ad a kisebbségeknek, legfőképpen az oroszoknak, s ez aláássa Ukrajna szuverenitását és területi integritását. Éppen ezért már 2014 elején is el akarták törölni, de ezt Olekszandr Turcsinov akkori ideiglenes államfő nem írta alá. Mindez azonban már késő volt: a jelentős részben oroszajkúak által lakott déli és keleti területeken zavargások, tüntetések törtek ki, mely az orosz beavatkozás nyomán a Krím-félsziget elcsatolásába, illetve a donbászi fegyveres konfliktusba torkollott. Ennek ellenére az ukrán elit továbbra sem adta fel a harcot a szemükben botránykővé vált jogszabály ellen. Ilyen politikai-társadalmi körülmények közepette meg a vizsgálatot az Alkotmánybíróság egy másfél éve benyújtott beadvány nyomán. Mi az oka annak, hogy az ukrán nacionalisták oly hevesen támadják? Álláspontom szerint ez az alábbiakban rejlik:

  • bátor lépést tesz a tényleges nyelvi helyzet elismerése felé: bevezeti a regionális nyelvek fogalmát
  • szakít azzal a felfogással, hogy az államnyelvet kizárólag a kisebbségi nyelvek rovására lehet védeni és fejleszteni
  • elismeri a többnyelvűséget és a szabad nyelvválasztás jogát
  • tiszteletben tartja azon földrajzi körzetek határait, ahol valamelyik regionális nyelvet beszélik
  • a törvény alkalmazása széles körben biztosított:
  • kötelező, amennyiben az adott regionális nyelvet beszélők száma eléri a 10%-ot az adott közigazgatási egységben
  • 10 % alatt a helyi tanácsok határozatai vagy a lakosok 10%-nak kezdeményezése alapján kerülhet rá sor
  • regionális nyelvek büntetőjogi védelme
  • az állami szervek és helyi önkormányzatok rendeleteit regionális nyelveken is kihirdetik
  • lehetőséget ad arra, hogy a bírósági eljárást regionális nyelven folytassák le
  • az anyanyelvi oktatás garanciája, középfokú tanintézetekben egységesen biztosítják egy regionális nyelv oktatását

Mindezek alapján jól látszik, hogy a törvény igyekszik egyfajta egyensúlyt teremteni az országban használt nyelvek között. A kritikusok szerint viszont a cél nem volt más, mint az orosz nyelv szerepének megerősítése, akár az államnyelv rovására is. Ennek kapcsán úgy vélem, hogy a nyelvi helyzet miatt valóban az oroszajkúak élhetnek leginkább a törvény adta jogokkal, s akár az ország területének több mint a felén regionális státuszt kaphat a nyelv.

képAzok a területek, ahol a törvény által meghatározott nyelvek regionális státuszt kaphatnak

Ugyanakkor, ha az alkalmazási körre pillantunk, akkor az számos, kis létszámú nemzetiség esetében biztosíthatja a nyelvhasználati jogokat pl.: magyarok, románok, lengyelek, bolgárok. Emellett a 10%-os küszöb lehetőséget teremt arra, hogy a szórványban élők is ténylegesen élhessenek mindezekkel. Amennyiben a jogszabályt megfelelően alkalmazzák, akkor ez egy komoly lépést jelenthet a nyelvi béke felé. Azonban eltörlése esetén számos, a nemzeti kisebbségeknek kedvező jogszabály veszne el, mivel többségük a nyelvtörvény releváns rendelkezéseire utal vissza. Brenzovics László (KMKSZ) álláspontja szerint nagy lesz a nyomás az Alkotmánybíróságon, hogy engedjen az ukránosító törekvéseknek. Ezt azzal támasztja alá, hogy több alkotmánybíró is tevékeny részt vállalt a megbuktatott elnök, Viktor Janukovics jogköreinek bővítésében, ami miatt néhány tag ellen már eljárás is indult. Jól láthatóak tehát ezen a területen is az aggasztó tendenciák.

Tovább súlyosbítják a helyzetet a készülő nyelvtörvénytervezetek is. Az eseményeket szemlélve itt is úgy tűnik, hogy az ukrán egynyelvűség híveinek akarata érvényesülhet. Lássuk csak miért is!

Jelenleg 3 változat is a kijevi parlament előtt van, melyek közül az egyik gyakorlatilag teljes ukránosítást szorgalmaz. Az előterjesztést 30 képviselő nyújtotta be, akik között számos kormánypárti is van. A tervezet elfogadása esetén a nyelvhasználati küszöb 30%-ra emelkedne, s csak abban az esetben lehetne élni a nyelvi jogokkal, ha:

  • a településen élő választópolgárok 1/3-a aláírásával kezdeményezte,
  • a helyi önkormányzat megszavazta, illetve
  • a parlamentben külön törvény született róla (Kárpátalja esetében ez kb. 100 törvényt jelentene)
  • csak települési szinten lehet élni ezekkel a jogokkal

Az államigazgatás valamennyi szintjén és dokumentumaiban kötelezővé tenné az ukrán nyelvet, emellett a parlamentben kizárólag ukránul lehetne felszólalni. A médiumokban (rádió, televízió, újságok) csak az államnyelv használatát engedélyezné. Továbbá kíméletlenül leszámolna a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásával: csak taníthatóak lennének, ráadásul a felsőoktatásban még erre sem lenne lehetőség. Mindez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a kárpátaljai magyar oktatási hálózat lényegében véve összeomolna, meg kellene szüntetni a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, illetve az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karát. S ez kiegészülve a térségben uralkodó gazdasági-társadalmi problémákkal könnyen azt eredményezheti, hogy felgyorsul a kivándorlás és az asszimiláció. A tervezet abszurditását jól mutatja, hogy a kulturális szférában, illetve a tömegtájékoztatásban minden nem ukrán nyelvű műsort feliratozni kellene. Ha ebbe jobban belegondolunk, akkor ez többek között azzal járna, hogy a döntően a kárpátaljai magyarságnak szóló médiumok óriási fordítási költségekkel számolhatnának, s egyértelműen hátrányba kerülnének ukrán társaikkal szemben. Emellett a közéletből teljesen kiszorítaná a kisebbségi nyelveket: az üzletekben, kocsmákban, piacokon csak államnyelven lehetne kiszolgálni a vevőt. Ráadásul nyíltan szembeszáll az ország valós nyelvi helyzetével: a többnyelvűség felvetése az alkotmányos rend megdöntésével lenne egyenértékű. Ez pedig a jogvédelmi szervezetek működését is ellehetetlenítené, hiszen az anyanyelvhasználatra való buzdítás, a különféle konferenciák és autonómiakoncepciók mind azt szorgalmazzák, hogy az államoknak tekintetbe kell venniük a kisebbségek legitim céljait és elő kell segíteniük a párbeszédet a különböző népcsoportok között.

Mindezekből jól látható, hogy a tervezetnek számos olyan pontja van, ami gyakorlatilag betarthatatlan: például a zömében oroszajkú keleti területeken komoly „erőfeszítést” igényelne az ukrán egynyelvűség biztosítása. Éppen ezért a kezdeményezők ún. nyelvcsendőröket állítanának fel, akik felügyelnék a jogszabály betartását és szükség esetén óriási pénzbüntetéseket is kiszabhatnának: akár majdnem 300 eurót is, ami ukrán viszonylatban borzasztóan magas, mivel az átlagfizetés kevesebb, mint 60 ezer forintnak megfelelő hrivnya.

Álláspontom szerint az előterjesztés elfogadásával a kijevi hatalom végképp felrúgná a nyelvi békét, lehetőséget teremtve ezzel a fegyveres konfliktus további eszkalálódására, illetve a szeparatizmus más régiókban való megjelenésére.

Mindezek fényében nem véletlen, hogy ez került a hazai és külföldi média középpontjába.

Egy másik tervezet szerint a küszöb 33%-ra emelkedik, a nyelvhasználat csak pusztán lehetőség és mindez ugyancsak települési szinten érvényesíthető. Az anyanyelvi oktatás tekintetében némileg megengedőbb, de gyakorlatilag ugyanazt a tananyagot kellene megtanulni mindkét nyelven. A 3. változat ellenben nem is foglalkozik a kisebbségi nyelvekkel. A nyelvpolitika kapcsán érdemes még megemlítenünk Pavlo Hricenkót, az Ukrán Tudományos Nemzeti Akadémia Ukrán Nyelv Intézetének igazgatóját, aki szerint különbséget kell tenni a nyelvek között a tekintetben, hogy rendelkeznek-e önálló állammal vagy sem. Előbbi csoportba sorolja a gagauzt és a krími tatárt. Ezeknek biztosítani kell a fennmaradásukat. Utóbbi csoport esetében is lehetőség van a szabad nyelvhasználatra, de ezek nem rendelkezhetnek az államnyelvvel azonos státusszal.

Összességében véve megállapíthatjuk, hogy Ukrajnában jelenleg igen komoly vita folyik a követendő nyelvpolitikáról, ami nem mentes a politikai kirohanásoktól, illetve az ideológiai szempontoktól sem. A tendenciákat tekintve egyértelműnek tűnik, hogy a cél az ország egynyelvűségének a megteremtése.

Ennek fényében kell megvizsgálnunk a tervezett közigazgatási reform legfontosabb elemeit is, mely egyszerre jelent veszélyt és lehetőséget is. Köztudott, hogy régi álom beteljesülése lenne az 1991-es referendum végrehajtása, mely autonómiát adna Kárpátaljának, s létrejönne egy Beregszász központú magyar körzet is. Minderre a 2015. októberi helyhatósági választások jó alapot szolgáltathatnának: a KMKSZ-UMDSZ összefogás jó pozíciókat szerzett a megyében. A magyar pártok képviselői szerezték meg a többséget a Beregszászi Járási és a Városi Tanácsban. Hét képviselő jutott be a Csapi Városi Tanácsba, három a munkácsi, kettő az Ungvári Városi Tanácsba, emellett sikerült bekerülni a Huszti Városi Tanácsba is. Az Ungvári Járási Tanácsba nyolc, a Munkácsi Járási Tanácsba négy, a Nagyszőlősi Járási Tanácsba 11 képviselőt (hetet a KMKSZ, négyet az UMDP) delegálnak a magyar pártok. 27 KMKSZ által támogatott jelöltet választottak polgármesterré. Így nem meglepő, hogy a kárpátaljai magyarság vezetői egy 114 települést átfogó, 170 ezer fős járás kialakítását tervezik, amiben a magyarság aránya 70% lenne. A közigazgatási reform erre jó hivatkozási alapot szolgáltathat.

picture
A tervezett magyar járás elhelyezkedése

Ugyanakkor a 2015-ös év slágertémája napjainkra tetszhalott állapotba került: szinte alig beszélnek már róla. Ennek ellenére érdemes néhány szóban megemlíteni, mivel számos csapdahelyzetet is rejt. A reform értelmében, melynek alapját az Önkormányzatok önkéntes egyesüléséről szóló törvény adja, megszüntetnék a jelenlegi közigazgatási beosztást, s helyette hromadákat, povitokat és régiókat alakítanának ki. Ennek nyomán a jelenlegi 490 járás 120-ra csökkenne országosan, több község összevonásából alakítanák ki a 4-10 ezer fős hromadákat és ezek alkotnák a povitokat, melyek lényegében véve megnagyobbított járások lennének. A megye elnevezést a régió váltaná fel, viszont az eddigi megyei beosztás nem módosulna. Itt azonban többször felmerült, hogy célszerű nagyobb közigazgatási egységeket létrehozni, s így egy javaslat értelmében Kárpátalja Lemberggel és Csernoviccal képezne egy régiót, ami a magyarság szempontjából nézve demográfiai és politikai tekintetben egyaránt katasztrofális lenne. A törvény legnagyobb hibája, hogy csak a hromadák szintjén biztosítaná a teljes önkormányzatiságot, a többi szinten viszont csak végrehajtó tanácsok léteznének. A kritikusok szerint a kijevi hatalom így akarja megakadályozni, hogy az egyes régiókban szeparatista törekvések jelenjenek meg. Emellett a jogszabály alkotmányjogi aggályokat is felvet, mivel az ukrán alkotmány 113. cikkelye szerint Ukrajna közigazgatási beosztása a következő: megyék, járások, nagyközségek és falvak. Ugyanakkor a törvény kimondja, hogy önkéntes alapon kell felállítani az új közigazgatási egységeket és ennek során figyelembe kell venni a térség etnikai-nyelvi szerkezetét is. Ezt sok kárpátaljai magyar vezető úgy értelmezi, hogy megnyílt az út az autonómia felé. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a hatalom felülről igyekszik befolyásolni a folyamatot: egy Kárpátalját érintő tervezet a 13 meglévő járást 4-re redukálta volna (Ungvár, Munkács, Rahó és Huszt központokkal), ami jelentősen rontotta volna a magyarság arányát. Az események szempontjából biztató, hogy az elfogadását sikerült még 2015-ben megakadályozni a megyei tanácsban. Azóta, ahogy azt már említettem, a reform menete lelassult, lényegében véve leállt. Mindez azonban nem altathatja el a kárpátaljai magyarokat: a jelenlegi társadalmi-politikai helyzetben szinte egyik napról a másikra ismét elővehetik a kérdést, s ahogy azt a nyelvpolitikai lépések során is láttuk, könnyen az ukránosító törekvések szolgálatába állíthatják. Éppen ezért csak ismételni tudom magam: a közigazgatási reform egyszerre lehetőség és veszély, mely hosszú időre meghatározhatja a magyar közösség sorsát. Ennek kapcsán biztató, hogy a nehéz körülmények dacára a magyar pártok (KMKSZ, UMDSZ) félre tudták tenni a sérelmeket és példátlan összefogás jött létre. Emellett a hagyományos toleranciájáról ismert Kárpátalja is védelmet nyújthat: ez mutatkozott meg a magyarellenes tervezet elutasításakor is.

Az ukrán nyelvpolitika nyíltan asszimilációs törekvéseivel szemben belföldön és külföldön egyaránt felszólaltak. A KMKSZ és más ukrajnai kisebbségi szervezetek éles hangú beadvánnyal fordultak Petro Porosenko államfőhöz a tervezett oktatási reformok ellen tiltakozva. Arra hívták fel a figyelmet, hogy a törvénymódosítások ellentétesek Ukrajna alkotmányával, illetve nemzetközi kötelezettségvállalásaival. Ezzel párhuzamosan a KMKSZ és az UMDSZ aláírásgyűjtésbe kezdett az oktatási és nyelvi jogok védelmében. Az akció február 13-án indult, s a cél 40 ezer aláírás összegyűjtése. A kezdeményezők reményei szerint nem magyar anyanyelvűek is csatlakozni fognak mindehhez. Erre igen jó esély van, mivel Kárpátalján jó a különböző népcsoportok közötti kapcsolat. Ezt mi sem bizonyítja jobban az a tény, hogy nemrég a Kárpátaljai Megyei Tanács a KMKSZ kezdeményezésére elítélte az oktatási törvény tervezett módosítását és az anyanyelvhasználati jogok tiszteletben tartására szólította fel a kijevi honatyákat. Hasonlóképpen ellenzi a legújabb nyelvpolitikai lépéseket Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója is, aki szerint mindez csak provokáció: „Miből indult ki a donbászi probléma? Miért lettek problémák az államban? Mindennek a Kolesznyicsenko és Kivalov által kidolgozott nyelvtörvény volt az oka. Jelenleg nem időszerű nyelvi problémákkal foglalkozni, hiszen az országban nehéz gazdasági helyzet uralkodik”. Emellett néhány napja konferenciát is szervezett az anyanyelvhasználati jogok korlátozásával kapcsolatban, ahol a kárpátaljai nemzetiségi szervezetek vezetői, illetve a megyei tanács vezetése képviseltette magát. Itt ismételten kiállt a kisebbségi jogok szűkítésével szemben, s az alkotmány, valamint a nemzetközi kötelezettségek betartására szólított fel. A konferencia végén a résztvevők határozatot fogadtak el, melyben rámutatnak, hogy a 3 nyelvtörvénytervezet „gyakorlatilag felszámolja a nemzetiségi kisebbségek nyelvi jogait, komoly társadalmi elégedetlenséget, az Ukrajnából történő elvándorlás további növekedését válthatja ki, és ellehetetlenítheti az ukrán társadalom konszolidációját”.

Örvendetes továbbá, hogy az ukrán közvélemény is berzenkedve fogadja az egyre inkább abszurditásba hajló, a tényleges nyelvi helyzetet figyelmen kívül hagyó ukránosítást. A közösségi oldalak felhasználói többek között azt sérelmezik, hogy a nyelvtörvénytervezetek egyike megtiltaná az ukrajnai földrajzi nevek lefordítását más nyelvekre pl.: ezentúl az újságokban Beregszász helyett csak Berehove szerepelhetne. Továbbá azt is felháborítónak tartják, hogy az ukrán nyelvi standardok megsértése törvényi felelősségre vonással járna.

Ezzel párhuzamosan az ukrán szakértők és politológusok rávilágítanak arra, hogy pontosan ilyen lépések szolgáltattak ürügyet Oroszországnak a katonai beavatkozásra. Ennek kapcsán érdemes idéznünk Andrij Drozdát, aki szerint „a mai ukrajnai helyzet példája annak, hogyan válik a nyelvi és kulturális háború előfeltételévé és hivatalos alapjává egy valódi hadjáratnak”. Hasonlóan látja a helyzetet Szerhij Osznacs is, aki így fogalmaz: „Bárhonnan nézzük, a jelenlegi orosz–ukrán háború a nyelv miatt kezdődött. Ez vitathatatlan tény. Oroszország épp a nyelvi tényezőt használta fel, mint az agresszió okát – azzal magyarázva, hogy meg kell védenie az orosz ajkú polgárokat Ukrajnában”. Ruszlan Bortnik politológus szerint a tervezett kijevi lépések miatt megromolhat a viszony az EU és Ukrajna között, ami az ország izolációjához, valamint az euroatlanti integrációs és vízummentességi törekvések bukásához vezethetnek (ennek némileg ellentmond, hogy a napokban az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker vízummentességet ígért az országnak már a nyár előtt-szerk).

A belföldi kritikák mellett a külföld is kemény bírálatokat fogalmazott meg. Bocskor Andrea, kárpátaljai származású EP képviselő 2 néppárti társával (Svestoslav Malinov bolgár, illetve Traian Ungureanu román) együttesen levélben fordult az ukrán oktatási miniszterhez, Lilija Hrinyevicshez. Arra hívták fel a figyelmet, hogy az ukrán kormány nyelvpolitikája ellentétes a Koppenhágai Egyezménnyel, az ENSZ nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatával, a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény szövegével és szellemével, valamint az Európa Tanács 1201. számú ajánlásával, melyek betartására Ukrajna több nemzetközi egyezmény ratifikálásával vállalt kötelezettséget. Egy közelmúltban elfogadott ET-határozat továbbá arra figyelmeztet, hogy a decentralizáció során tekintetbe kell venni az adott terület etnikai összetételét és történelmi múltját. Emellett a dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy elfogadhatatlan a meglévő kisebbségi jogok szűkítése.

A magyar kormány több tagja is erőteljesen kritizálta a folyamatban lévő jogszabályváltozásokat. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az oktatási reformokkal kapcsolatban megjegyezte: „az ukrán állam több területen, köztük az oktatásügyben minősíthetetlen dolgokat művel, ezekkel szemben megteszik a védelmi lépéseket”. Hasonlóképpen látja a helyzetet Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke is: “A középiskolák vonatkozásában egy teljesen homályos megfogalmazással veszélyezteti az önálló középfokú és felsőfokú oktatást, ami azt gondolom, hogy elfogadhatatlan a kárpátaljai magyarság számára, ezért elfogadhatatlan Magyarország kormánya számára!” Az ukrán nyelvpolitikai törekvések ellen a legkeményebben Szíjjártó Péter külügyminiszter lépett fel, s kijelentette, hogy amennyiben ezekből törvény születik, akkor Magyarország az EU elé viszi az ügyet. Emellett hozzátette: „Ez nem ukrán belföldi téma. Ez egy olyan kérdés, melynek jelentősége messze túlmutat Ukrajna határain. Európai szabványok szerint kell eljárnunk Ukrajnával kapcsolatosan és meg kell védenünk a magyar kisebbséget”.

Mindezek fényében az ukrán kormányzatnak fel kellene hagynia a nyíltan asszimilációs politikájával, s az egynyelvűség erőltetése helyett el kellene fogadnia az ország tényleges nyelvi állapotát. A kisebbségek jogainak korlátozásával ellentétben jogbővítésre van szükség. A fennálló problémákra csak ez kínál valódi megoldást, míg az előbbi további feszültséget okoz, sőt Ukrajna más területein is megjelenhet a szeparatizmus. Amennyiben az ország valóban az Európai Unió felé akar közeledni, akkor annak értékeit tisztelnie, valamint alkalmaznia is kell!

Budapest, 2017. február                    Készítette: dr. Wágner Tamás Zoltán, a KJI jogásza
Felhasznált irodalom

  1. Ukrainian Constitution, www.kmu.gov.ua/document/110977042/Constitution_eng.doc
  2. Ukrainian census 2001, http://2001.ukrcensus.gov.ua/eng/results/general/nationality/
  • Tóth Mihály: Az anyanyelvhasználathoz való jog az Európai Unión kívül: az ukrajnai példa. Acta Humana, 2016/3. szám, 19-31. old
  1. Csernicskó István: Ukrajna összhangra törekszik, Kisebbségkutatás-17. évf (2008.) 2. sz.
  2. Felmérés: Az ukránok többsége nem szeretné, hogy az orosz nyelv hivatalos státuszt kapjon Ukrajnában, http://www.karpatinfo.net/cikk/belfold/felmeres-az-ukranok-tobbsege-nem-szeretne-hogy-az-orosz-nyelv-hivatalos-statuszt-kapjon-ukrajnaban
  3. Horváth Sándor: Anyanyelvi oktatás: kezdjünk félni?, http://tiszanews.org.ua/index.php?module=news&&target=get&id=15458
  • Molnár Krisztina: Ukrajnai kisebbségi szervezetek tiltakoznak a nemzetiségek anyanyelvű oktatási jogainak tervezett korlátozása ellen, http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/ukrajnai-kisebbsegi-szervezetek-tiltakoznak-a-nemzetisegek-anyanyelvu-oktatasi-jogainak-tervezett-korlatozasa-ellen/
  • Horváth Sándor: A nemzetvédő írónő esete a kisebbségi oktatással, http://tiszanews.org.ua/index.php?module=news&&target=get&id=15371
  1. A kárpátaljai magyarság helyzetéről tanácskozott a KMKSZ, http://magyarhirlap.hu/cikk/70700/A_karpataljai_magyarsag_helyzeterol_tanacskozott_a_KMKSZ
  2. Balogh Csaba: Az ukránosítás egyik állomása, http://tiszanews.org.ua/?module=news&&target=get&id=15645
  3. A megyei tanács is kiáll a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználati jogaiért , http://www.karpataljalap.net/?q=2016/12/14/megyei-tanacs-kiall-nemzeti-kisebbsegek-anyanyelvhasznalati-jogaiert
  • Heves viták az oktatási törvény tervezete körül, http://www.karpataljalap.net/?q=2016/12/14/heves-vitak-az-oktatasi-torveny-tervezete-korul
  • Kocsis Julianna: Közös fellépés az ukrajnai kisebbségi jogokat korlátozó reform ellen, http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/kozos-fellepes-az-ukrajnai-kisebbsegi-jogokat-korlatozo-reform-ellen/
  • Dunda György: Veszélyben a kárpátaljai magyar oktatás jövője-Kijev szeparatizmusnak tekinti azt, hogy a kisebbségiek rosszul beszélik az államnyelvet, http://magyaridok.hu/kulfold/veszelyben-karpataljai-magyar-oktatas-jovoje-1275343/
  1. Hegedűs Csilla: Veszélybe kerülhetnek szerzett jogaink, http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=29184
  • Semjén: az ukrán állam több területen “minősíthetetlen dolgokat művel”, http://www.karpatinfo.net/cikk/kulfold/semjen-az-ukran-allam-tobb-teruleten-minosithetetlen-dolgokat-muvel
  • Az ukrán védhatalmi nacionalizmus még mindig fő jellemzője az oktatásnak és a nyelvpolitikának, http://www.karpatinfo.net/cikk/belfold/az-ukran-vedhatalmi-nacionalizmus-meg-mindig-fo-jellemzoje-az-oktatasnak-es-nyelvpolitikanak
  • Tiltakozás az ukrán oktatási törvénytervezet ellen, http://www.karpatinfo.net/cikk/belfold/tiltakozas-az-ukran-oktatasi-torvenytervezet-ellen
  • Lajos Mihály: „Sikerült elfogadtatnunk a nyelvi jogainkat támogató határozatot”

KMKSZ-frakció – ellenzékben, de nem eredménytelenül, http://www.karpataljalap.net/?q=2017/01/15/sikerult-elfogadtatnunk-nyelvi-jogainkat-tamogato-hatarozatot

  1. „Idén kemény harc vár ránk a magyar nyelvű oktatási rendszer védelmében”

Évértékelő interjú dr. Brenzovics László parlamenti képviselővel, a KMKSZ elnökével, http://www.karpataljalap.net/?q=2017/01/18/iden-kemeny-harc-var-rank-magyar-nyelvu-oktatasi-rendszer-vedelmeben

  • Az ukrán parlamenti képviselők büntetnék az ukrán nyelv “nyilvános meggyalázását”, http://www.karpatinfo.net/cikk/belfold/az-ukran-parlamenti-kepviselok-buntetnek-az-ukran-nyelv-nyilvanos-meggyalazasat
  • Dunda György: Nyelvcsendőrök lehetnek Ukrajnában, http://magyaridok.hu/kulfold/nyelvcsendorok-lehetnek-ukrajnaban-1350454/
  • Magyarország reagált az új ukrán államnyelvtörvény tervezetére, http://www.karpataljalap.net/?q=2017/01/24/magyarorszag-reagalt-az-uj-ukran-allamnyelvtortveny-tervezetere
  • Pallagi Marianna: Hogy a varjú is ukránul károgjon, http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/hogy-a-varju-is-ukranul-karogjon/
  • Korlátoznák a kisebbségek anyanyelvhasználatát

Vita az új államnyelvtörvény tervezetei körül, http://www.karpataljalap.net/?q=2017/01/23/vita-az-uj-allamnyelvtorveny-tervezetei-korul

  • Hennagyij Moszkal és Viktor Ruszin is nyilatkozott a nyelvtörvénytervezetről, http://www.karpataljalap.net/?q=2017/01/25/hennagyij-moszkal-es-viktor-ruszin-nyilatkozott-nyelvtorvenytervezetrol
  • Ukrajnáról tárgyalt az ET Parlamenti Közgyűlése, http://www.karpataljalap.net/?q=2017/01/26/ukrajnarol-targyalt-az-et-parlamenti-kozgyulese
  • Eláshatja magát Ukrajna az EU előtt, ha elfogadják az új államnyelvtörvényt, http://www.karpatinfo.net/cikk/belfold/elashatja-magat-ukrajna-az-eu-elott-ha-elfogadjak-az-uj-allamnyelvtorvenyt
  • Pallay Katalin: Tanulás nemzetiségi anyanyelven? Iskolán kívül és a szülők költségén!, http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/tanulas-nemzetisegi-anyanyelven-iskolan-kivul-es-a-szulok-koltsegen/
  • Kocsis Julianna: Kopogtató: tűzzel-vassal-nyelvtörvénnyel az ország ellen, http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/kopogtato-tuzzel-vassal-nyelvtorvennyel-az-orszag-ellen/
  • Szeparatisták lennénk?, http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=24947
  • Pallagi Marianna: A magyarlakta települések készek az önálló magyar körzet létrehozására Kárpátalján, http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/a-magyarlakta-telepulesek-keszek-az-onallo-magyar-korzet-letrehozasara-karpataljan/
  • Sponták Szabina: A kárpátaljai tömbmagyarságot átfogó területi-közigazgatási egységet szeretne a KMKSZ, http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/a-karpataljai-tombmagyarsagot-atfogo-teruleti-kozigazgatasi-egyseget-szeretne-a-kmksz/
  • Kocsis Julianna: Közigazgatási reform: víziók és valóság, http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/kozigazgatasi-reform-viziok-es-valosag/
  • Sponták Szabina: Nem szavazta meg a közigazgatási reformot a Kárpátaljai Megyei Tanács, http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/nem-szavazta-meg-a-kozigazgatasi-reformot-a-karpataljai-megyei-tanacs/
  • Alkotmányellenesek az ukrajnai reformok?, http://www.karpatinfo.net/cikk/belfold/alkotmanyellenesek-az-ukrajnai-reformok
  • Ukrajnának teljesítenie kell kötelezettségeit a nemzeti kisebbségek irányába, http://www.karpatinfo.net/cikk/belfold/ukrajnanak-teljesitenie-kell-kotelezettsegeit-nemzeti-kisebbsegek-iranyaba
  • Nyakunkon a közigazgatási reform, http://tiszanews.org.ua/?module=news&&target=get&id=5603
  • Péter Csaba: Közigazgatási reform: előremutató átalakítás, vagy figyelemelterelés?, http://tiszanews.org.ua/?module=news&&target=get&id=8432
  1. Közigazgatási reform: a magyarság lehet a vesztes, http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=22714
  • Csernicskó István: Megtanulunk-e ukránul?, http://mek.oszk.hu/14700/14767/14767.pdf
  • Beregszászi Anikó- Csernicskó István-Ferenc Viktória: Nyelvi jogaink és lehetőségeink, http://language-rights.eu/KARPATALJA_NYELVI_JOGAINK_ES_LEHETOSSGEINK.pdf
  • Jogkiterjesztési küzdelem Ukrajnában: eszközök és lehetőségek c. konferencia, Budapest, Magyarság Háza, 2017. február 10.
  • Simon Rita: Terítéken a nyelvtörvénytervezetek, http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=29636

Felhasznált ábrák

  1. Ukrán nemzetiségűek aránya a 2001-es cenzus szerint, https://en.wikipedia.org/wiki/File:Ukraine_census_2001_Ukrainians.svg
  2. Orosz anyanyelvűek aránya települési, illetve megyei szinten, https://en.wikipedia.org/wiki/File:UkraineNativeLanguagesCensus2001detailed-en.png és https://en.wikipedia.org/wiki/File:Ukraine_census_2001_Russian.svg
  • Orosz nyelvet használók aránya Ukrajnában (világos zöld és türkiz színben), https://en.wikipedia.org/wiki/File:RussianUseUk.PNG
  1. Azok a területek, ahol a törvény által meghatározott nyelvek regionális státuszt kaphatnak, http://language-rights.eu/KARPATALJA_NYELVI_JOGAINK_ES_LEHETOSSGEINK.pdf, 10. old
  2. A tervezett magyar járás elhelyezkedése, http://tiszanews.org.ua/?module=news&&target=get&id=10630