Az idei délvidéki 3 napos útnak kettős célja volt: meglátogatni a partnereket, illetve információt gyűjteni a vagyonvisszaszármaztatás visszásságairól. Ugyanis több partnerünk is megemlítette a beszámolójában, hogy alapvető problémák vannak, kezdve a háborús bűnösség kérdésével, a reciprocitással vagy az eljárások indokolatlan elhúzódásával.

 

Elsőként a horvátországi Bellyére mentünk, ahol a HMDK képviselőivel, Matijevic Olivérrel és Hordósi Dániellel találkoztunk. Elmondták, hogy a nyári hónapokban nem nagyon fordultak hozzájuk, mindazonáltal több folyó ügyük is van.

Ezek közül kiemelte a földvásárlási ügyet, ahol az érintett (a továbbiakban C személy) egy olyan földet vásárolt, ami, mint utólag kiderült nem épp rendezett tulajdonosi hátterű volt. A tényállás szerint A személy kölcsönt vett fel B személytől melynek fedezete egy földterület volt. A földterületet A személy zálogosította B személynek, ám a zálogjog nem lett bejegyezve a hivatalban. Közben A személy eladta a földet C személynek. B személy ezért beperelte A és C személyt. C személy nem tudott a zálogosításról és a hivatalos dokumentumokban sem szerepelt utalás a zálogra. C személlyel közösen átnézték a periratokat, majd ellenkérelmet nyújtottak be, ahol a vád elutasítását kérték. Szerintük az ügy meg fog oldódni, mivel a kérdéses földterületet tisztán vásárolták, nem volt rajta bejegyezve zálogjog. Ráadásul már az első tárgyaláson, ami június elején történt, az A és a B személy szóbeli megegyezésre jutott.

A másik ügy egy válási bonyodalmon alapszik, ahol egy magyar nemzetiségű anyuka fordult hozzájuk azzal a problémával, hogy elvált a horvát nemzetiségű férjétől. A válás után a közös gyermek az anyukához került, mindkét szülő gyám felügyelő státuszban van. Az édesapa ugyanakkor leszögezte, hogy nem engedi, hogy magyar tannyelvű iskolába iratkozzon a gyerekük, amit az anya szorgalmazna. A gyerek jövőre indul első osztályba, és az édesanya mindenképp magyar tannyelvű iskolába kívánja adni gyermekét. Szerencsére egy évük van arra, hogy megoldják az ügyet. Itt kiemelték, hogy a gyám nem fogja nézni, hogy magyar vagy horvát iskolába megy a gyerek, hanem azt fogja vizsgálni, hogy az anya milyen közel van az iskolához.

A találkozón szóba került a népszavazási kezdeményezés ügye is, amely mögött a horvát szélsőjobboldal állt. Az ő céljuk többek között a kisebbségi parlamenti képviselők számának csökkentése volt. Szerencsére az ügy már elhallt, mivel a kezdeményezőknek nem sikerült teljesíteniük a törvényben meghatározott érvényes aláírások számát.

A nyelvi jogok tekintetében elmondták, hogy pozitív tapasztalataik vannak, melynek ékes bizonyítéka, hogy a személyigazolványokon az adatok magyarul is szerepelhetnek, valamint Eszék-Baranya megye határán a megye tábla kétnyelvű.

Ezt követően elhagytuk Bellyét és Eszék felé vettük az irányt, ahol egy étteremben munkaebéd formájában megbeszélést folytattunk Andócsi Jánossal, a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ igazgatójával. Beszámolt arról, hogy az Oktatási Központ melletti területre október végére kész lesz a kollégium. Emellett szó esett arról is, hogy az Eszéki főkonzulátuson jelenleg csak konzul van, hiányzik a főkonzul. A horvát parlamentben biztosított kisebbségi képviselet kapcsán megjegyezte, hogy a horvátországi magyarság a mérleg nyelvét képezi, őszinte partnerei a HDZ-nek. Az oktatási helyzetre térve elmondta, hogy az Oktatási Központban középiskolába 7-en jelentkeztek, az óvodába 70 gyereket vettek fel. Utóbbiak 70%-a náluk fogja folytatni a tanulmányát. Érdekességként megjegyezte, hogy 3 tanáruk a Vajdaságból érkezett hozzájuk. Az oktatói gárda tekintetében hangsúlyozta, hogy a legtöbb tanár csak 1-8. osztályig lát, nem gondolnak arra, ha felsőbb szinteken nincs tanár, akkor előbb-utóbb elfogynak a gyerekek. Itt egy etnikai konfliktusról is beszámolt, ugyanis az egyik ülésen probléma lett abból, hogy először magyarul mondta el a dolgokat (bár jelezte utána, hogy horvátul is össze fogja foglalni). Ugyanis az egyik tanár szerint erre horvátul kellett volna sort keríteni, mivel Horvátországban a horvát a hivatalos nyelv. Ennek kapcsán elmondta neki, hogy az iskolában kétnyelvűség van. A Határtalanul program kapcsán elmondta, hogy valósággal „lerohanták” őket, de ahelyett, hogy a magyarországi diákok a helyiekkel találkoznának, egyből lemennek a tengerre. Végezetül említést tett az egyházkérdésről, melynek kapcsán megjegyezte, hogy a 90-es évek eleje óta megosztottság van. Az egyiknek (Kettős János) van aláírt szerződése a horvát állammal, hogy iskolákban oktassanak. A másiknak ez nincs (Szenpéteri vonal). A helyzet pedig súlyosbítja, hogy Magyarországról az egyház az utóbbit támogatja. Ráadásul a két fél nem hajlandó a megegyezésre.

Ezután a Drávaszöget elhagyva Vajdaságba vitt az utunk, ahol elsőként Szabadkára mentünk. Itt két civil szervezettel találkoztunk: Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete (VMDOK), illetve a Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ). Előbbinek 200-250 tagja van. A doktoranduszok 80-90%-a Magyarországon végzi a doktori tanulmányát. Az aktív mag 20-25 fő. Tevékenységük központjában konferenciák szervezése, kiadványok (pl: Vajdaság-kötet) szerkesztése, tudományos kutatások állnak. Elmondták, hogy korábban problémát jelentett a szerbiai diplomák elismertetése. Szerencsére ez mára már megoldódott. Ennek súlyát a helyi magyar politika nem érzékelte. Minden évben van egy tudóstalálkozó, amin a részt vesznek. A beszélgetésen szó esett az Újvidéki Jogi Kar elleni perről is. Nagyon jó Facebook csoportjuk van. Politológiai területen számos doktoranduszuk van, ráadásul 50%-nak megmaradt a vajdasági kapcsolata. Ehhez kapcsolódva megemlítették, hogy Vajdaságban komoly módszertani vita a körül, hogy vajon mi a jobb: magyarul vagy szerbül tanulni az egyetemen. A Vajdasági Ifjúsági Fórum képviselője szintén jelezte, hogy nekik is nagyon jó Facebook csoportjuk van. A szervezet tagjai közül jelenleg senki nem tanul az Újvidéki Jogi Egyetemen. Elmondták még, hogy manapság a magyar joghallgatók számában általános csökkenés figyelhető meg, aminek hátterében döntően a Jogi Kar diszkriminatív gyakorlata áll. Késő délután partnerünk, Buckó György ügyvéd úr fogadott, aki beszámolt a KJI keretében hozzá került ügyekről. Az Apatini ügy hátterében az állt, hogy a magyarországi érintett apatini lakásokat örökölt, amelyeket a község vezetésének szóbeli utasítására a 90-es években egy délszláv menekültnek osztottak ki. Az érintett hiába próbálta kilakoltatni az ingatlanokból, elvesztette a pereket, s mivel elmulasztotta a határidőt, így az alkotmánybírósághoz sem fordulhatott. Éppen ezért az a cél, hogy az ügyből minél kevesebb veszteséggel kerüljön ki (az egyik lakás még menthető a kettő közül), különös tekintettel a jelenleg is zajló árverésre. Ennek kapcsán az ügyvéd említette, hogy a viszontvégrehajtást a bíróság elutasította, de az önálló végrehajtást jóváhagyta. Egyébként a lakást a délszláv menekült, mint végrehajtói hitelező 50%-on megvette. Amíg vele leveleztek, addig megérkezett a tulajdonbejegyző határozat. Mindezek nyomán most már látható, hogy az árverés során mekkora lesz a kár: éppen ezért kártérítési pert készít elő. Megjegyezte viszont, hogy a károsultak is felelősek, mivel nem jelentkeztek korábban az örökségükért. A Horváth-ügyben az eljáró ügyvéd végigcsinált egy közlekedési baleset miatti kártérítési keresetet. Azonban a végrehajtás eddig nem járt sikerrel, 4 év telt el azóta: ekkora törölték a korábban megítélt összeget és csak 120 eurót kaptak milliók helyett. Az ügyben eljáró ügyvéd megpróbálja beperelni a Biztosítótársaságot. Ha ez nem lesz sikeres, akkor ő is beszáll és ketten fogják perelni az Igazságügyi Minisztériumot. Egyéb ügyekben nem nagyon keresték meg. Szerinte ez annak köszönhető, hogy Szerbia az EU-ba készül. Ehhez még hozzátette, hogy ez szerinte a jövőben is meg fog maradni (elsősorban a határontúli szerbek miatt).

Ezután Bata Adrienne ügyvédnőhöz mentünk volna, de ő nem tudott minket fogadni.

A következő állomásunk a Magyar Nemzeti Tanács volt, ahol Hajnal Jenő elnök úr és Lulic Emil hivatalvezető fogadott minket. Ennek keretében röviden bemutatták a szervezet tevékenységét, illetve hatásköreit. Utóbbi kapcsán két területet emeltek ki: önálló döntéshozatal (pl: ünnepek, saját intézmények meghatározása), részvétel a döntéshozatalban (pl: kiemelt intézmények – véleményezik az iskola vezetését, programját, a tankönyveket). Ezzel általában nem mennek szembe az állami intézmények. Kiemelte továbbá, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvényt az alkotmánybíróság többször is vizsgálta, melynek során több hatáskört is alkotmányellenesnek minősített. A 35 tagú MNT-ben jelenleg 30 VMSZ-es és 5 Magyar Mozgalmas képviselő van. A találkozón, mint a vajdasági magyarságot érintő egyik legsúlyosabb kérdésként, szó esett a kis létszámú osztályok helyzetéről is. Ennek kapcsán megjegyezték, hogy míg a kisebbségek esetében ezek megmaradhatnak, addig a szerbeknél összevonják. E tekintetben a magyaroknál van egy hallgatólagos 5 fős minimumlétszám. Érdekességként említette, hogy egyre több szerb szülő magyar iskolába íratja a gyerekét. Az iskolaügyek kapcsán külön kiemelték az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskolát (kevés gyerek miatt be akarták zárni), valamint a szajáni iskola ügyét. Utóbbit be akarták olvasztani a nagykikindai Fejős Klára iskolába. Mindkét esetben sikerrel léptek fel. Jelenleg 72 magyar tannyelvű általános iskola és 37 magyar nyelven képzést biztosító középiskola van a Vajdaságban. A találkozón szóba került egy közös KJI-MNT kiadvány a nyelvi jogokról. A konkrét megvalósításról még zajlanak az egyeztetések. A vagyonvisszaszármaztatás kapcsán vendéglátóink elmondták, hogy ők ezzel intézményesen nem foglalkoznak. Nagyon lassú a folyamat. Nemrég arról kaptak hírt, hogy a reciprocitást kérdését rendezték. Talán most elindul valami. A beszélgetés hátralevő részében a magyar nyelvű egyetem kérdésére tértünk ki. Ezzel kapcsolatban elmondták, hogy ez a régi Jugoszláviában fel sem merülhetett (ideológiai okokból). A 90-es években komolyan szóba került, azonban később elhalt. Majd 2013-ban Korhecz Tamás ismét felhozta, de a VMSZ elutasította. Jelenleg csak csírakezdeményezések vannak, amiből talán kinőhet valami. Ez ügyben Palkovics László tárgyalt már Pásztor Istvánnal. Hangsúlyozták, hogy akik elmennek, azok nem jönnek vissza, mivel nem tudják a szerb nyelvet. Éppen ezért külön oktatási modellt dolgozott ki az MNT. Hangsúlyozta, hogy jelen pillanatban nem tudnának fenntartani egy önálló magyar egyetemet a káderhiány miatt.

Este egy munkavacsorán vettünk részt, ahol hosszan beszélgettünk Józsa Lászlóval, aki Magyar Mozgalom elnöke és ügyvéd is egyben. A beszélgetés elején érdekességként megemlítette, hogy a szerémségi Maradék község a horvátosító törekvések miatt lett katolikusból református.

Ezt követően rátért a vagyonvisszaszármaztatás problematikájára, melynek kapcsán kijelentette, hogy a természetbeni visszaszármaztatás meg fog akadni, mivel kevés a föld. Emiatt pedig államkötvény lesz, ami a reálérték 1/7-ét fogja csak érni. A szerb kormány egy ideig nyitva hagyta az állami tulajdont, majd hoztak egy szűkítő kormányrendeletet, melynek oka a lobbiérdekekben keresendő (helyi bárók + arabok). Ennek kapcsán megemlítette, hogy gyakorlatilag Zobnaticát odaadták az araboknak. Jelenleg az utolsó parcellákat osztják ki. Éppen ezért az ügyben Magyarország politika nyomásgyakorlására is szükség van. Az 1956-os jugoszláv-magyar megállapodás kapcsán jelezte, hogy sokáig ezt képezte annak jogalapját, hogy a magyar állampolgárok kérelmeit elutasítsák. E tekintetben a magyar intervenció elérte, hogy elkezdődjön a visszaszolgáltatás a magyar állampolgároknak. Ezeken túl menően kiemelte, hogy a vagyonvisszaszármaztatás alapfeltétele a rehabilitáció. Ennek kapcsán előfordul, hogy közigazgatási nemperes eljárásban felülbírálnak rehabilitációs ítéleteket. Vannak olyan ügyek is, ahol a végén derül ki, hogy az érintettet rehabilitálni kellett volna, de ekkor már lejárt a határidő: nem kap vissza semmit. Ilyen ügyeket Strasbourgba kellene vinni (ugyanakkor Strasbourg érzéketlen az ilyen ügyekkel kapcsolatban). Szerinte a rehabilitációnál indokolatlan a határidő. Szerbia számára jól láthatóan az egész vagyonvisszaszármaztatás kényszerzubbony: az EU kényszerítette ki. Emellett megjegyezte azt is, hogy Szerbiában a kommunizmus társadalmilag nem szenvedett vereséget: a vagyonvisszaszármaztatás során minduntalan akadályokba ütközik.

Vajdaság Autonóm Tartomány kapcsán elmondta, hogy a VMSZ-nek nem sikerült alkotmányos garanciákat kiharcolnia. Jelen pillanatban besimultak a szerb hatalomba. Hangsúlyozta, hogy a vajdasági identitás olyan erős, hogy maguk a szerbek akarják, hogy Vajdaság autonóm maradjon.

Ezután egy érdekes nyelvhasználati ügy is szóba került, melynek lényege az alábbiakban foglalható össze. Hosszú halogatás után a szabadkai kataszteri hivatal is elkezdte alkalmazni azt a központi utasítást, hogy amennyiben valamelyik ügyfél idegen nyelven nyújt be szerződést tulajdonjog átírása céljából valamelyik területi kataszteri hivatalhoz, akkor az adott kataszteri hivatalnak azt le kell küldenie Belgrádba. A kataszteri hivatalok központja kiadja a hivatalos fordításra, majd miután az elkészül, akkor kerül vissza eljárásba az ingatlan-átruházásról szóló szerződés. Emiatt pedig az eljárás hosszú ideig tart, és közvetlenül sért több törvényt és az alkotmányt is. Ennek kapcsán konkrét tudomása van egy ügyvéd kollégától, hogy egy a magyarkanizsai kataszterbe benyújtott magyar nyelvű szerződés lassan nyolc-kilenc hónapja nem került átírásra. Az igazi jogi probléma akkor derül ki, ha tudjuk, hogy a szerbiai jogrend értelmében a tulajdonjogot a szerződő fél akkor szerzi meg, hogyha megtörténik annak kataszteri beírása. Mindez számos joghátrányt eredményezhet az ügyfél részére, hiszen visszaélés révén akár el is úszhat neki az az ingatlanja. Ennek nyomán beadvánnyal fordult a Magyar Nemzeti Tanács nyelvhasználati bizottságához – melynek maga is tagja – és kérte a bizottság sürgős összehívását és a következő intézkedések foganatosítását:

  • panasz megtétele a Köztársasági Földmérési Intézet központjánál,
  • a tartomány összes földhivatalában és
  • a földhivatalokat felügyelő minisztériumnál,
  • a Köztársasági és a Tartományi Ombudsman tájékoztatása,
  • alkotmányossági panasz beterjesztése,
  • közbenjárás a végrehajtó hatalom egyéb szintjein.

Mindezek mellett beszámolt arról is, hogy a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadása 1 hónapig nem működött.

A magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségével óriásira nőtt az elvándorlás mértéke. Már a középgeneráció is elhagyja a szülőföldjét. Ha ez így megy tovább, akkor vége a magyar közösségnek pl: Zentán minden harmadik ház üres. Szerinte a Prosperatii csak pánikintézkedés. Az itthonmaradáshoz az egzisztenciális bizonytalanságot kell megszüntetni. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy nem véletlen, hogy a szerb kormány – az országból történő óriási mértékű elvándorlást enyhítendő – elfogadott egy olyan rendelkezést, hogy 70%-os adókedvezményt biztosít azoknak, akik 2 év után visszatérnek.

Második nap első utunk Zentára vezetett, ahol Rácz Szabó Lászlóval, a Magyar Polgári Szövetség vezetőjével találkoztunk. A beszélgetés elején elmondta, hogy Vajdaságban 5 magyar párt van, ezek közül a VMSZ a legerősebb. Ennek szerinte elsődleges oka a magyar kormány támogatása (ezeket a pénzeket azonban a VMSZ rosszul használja fel, ennyiből 50 ezer munkahelyet is lehetne teremteni). Ez utóbbi kijelentést Csóti György, a KJI igazgatója vitatta, szerinte ez a helyzet már régebb óta fennáll. Erre Rácz Szabó László elmondta, hogy a VMSZ-t a szerb hatalom már korábban is segítette, mivel többször „befeküdt” nekik pl: Vajdaság tartományi napjának (november 25.) megszavazása. Így várhatóan a jövő évi választásokon is a VMSZ fog tarolni.

A nyelvhasználati ügyekre térve kiemelte, hogy ennek alapja az alkotmány és a hivatalos nyelv és íráshasználatról szóló törvény. Azonban a kedvező szabályozás a gyakorlatban nem működik. Saját tapasztalatai alapján elmondta, hogy a bíróságok esetében 50%-ban el tudja érni, a legnehezebb kérdés az, ha valaki a teljes eljárást akarja magyarul lefolytatni. Itt sokan már feladják. Ugyanakkor a fordításból komoly problémák lehetnek. Emellett megemlítette, hogy a közvállalatok tekintetében sokkal rosszabb a helyzet pl: az adóvégzést Zentán úgy adják ki, hogy a szerb nyelvű szöveg mellett a magyar hiányos (nincs BAR-kód, aláírás stb.). Ennek oka, hogy a helyi VMSZ alájátszik a szerb hatalomnak. Emiatt ő már évek óta nem fizet adót, küzd ennek megváltoztatásáért. Éppen ezért a hatóság nem is keresi az elmaradt adók miatt. A közlekedési rendőri eljárás kapcsán megjegyezte, hogy csak szerb nyelven adják ki pl: gyorshajtásért a jegyzőkönyvet. Ezzel kapcsolatban van egy felsőbírósági ügye, amelyet éppen emiatt nyert meg, ugyanis a nyelvhasználati jogok sérültek. Ezután a rendőrség küldött neki egy iratot, hogy ennek ők nem tud eleget tenni és lezárult az ügy. Szintén komoly gyakorlati probléma, hogy a vízlecsapolási végzés nem jön magyarul, ebből többször is tizen-ezer eurós bírságok születtek. Ezt is megnyerte. Az ombudsmani intézmény kapcsán megjegyezte, hogy ez a kisebbségi jogvédelemben használhatatlan. Jelen pillanatban a villanyszámlák magyar nyelvű kiadásáért küzd. Ők azzal védekeznek, hogy nem közvállalat, így rájuk nem vonatkozik a törvényi szabályozás.

A beszélgetés végén megemlített egy érdekes ügyet, amikor azt kérdezte az állami szervektől, hogy Szerbia mi alapján terjeszti ki a jogrendjét Vajdaságra. Az Igazságügyi Minisztérium ezt nem tudta igazolni (nincs dokumentáció). Ezt az egész ügyet pedig levélben megírta Orbán Viktornak.

Ezt követően Adára érkeztünk, ahol Csonka Áron, a VMDK elnöke és kísérete fogadott minket. Kiemelte, hogy a VMDK a szerbiai ellenzék (Szövetség Szerbiáért) része. Ha nem sikerül kedvező feltételeket kialkudni a hatalommal, akkor a jövő évi választásokat bojkottálják. jelenleg komoly nyomás van a társadalmon, valóságos pártállami attitűd uralkodik pl: megverik az ellenzéki aktivistákat, felgyújtják az újságírók házait. A magyarság ügyei háttérbe szorulnak.

A vagyonvisszaszármaztatás ügye áll, húzzák az időt, hátha addig kihalnak az érintettek. Szerinte ez veszélyes, mivel sok egyenesági leszármazó már külföldön van. Ennek kapcsán kiemelte, hogy alakult egy olyan szervezet, ami ezzel foglalkozik (Restitúció a Polgárokért Egyesület – Szögi István).  Mind a vagyonvisszaszármaztatás, mind a rehabilitáció folyamatában komoly problémák vannak. Annak kapcsán, hogy a magyar kormány kijelentette, hogy a reciprocitás megoldódott, megjegyezte, hogy ez sok esetben nem teljesül. Éppen ezért további nyomásgyakorlás szükséges Szerbiára, addig ne lehessen az EU tagja, amíg ez a helyzet nem rendeződik.

A találkozón egy konkrét vagyonvisszaszármaztatási ügy is szóba került, ahol már csak Strasbourghoz lehet fordulni. Ez ügyben konkrét segítséget kért az érintett tőlünk. Megjegyezte, hogy nála a rehabilitáció folyamata 5 éve tart, már 4 visszautasítása volt különböző bírói fórumokon. Megpróbálta a folyamatot meggyorsítani, de 2 év után kapta a választ, hogy ez nem lehetséges. A rehabilitációt végül hamis tanúskodás felhasználásával elutasították. Ezután az alkotmánybírósághoz fordult, de az is elutasította a panaszát, mivel szerinte nem illetékes. Így csak a Strasbourgi Bíróság maradt számára. Az ügye kapcsán jeleztük neki, hogy van ilyen ügyekben jártas ügyvédünk és segíteni tudunk.

Csonka Áron általánosságban elmondta, hogy az ügyészség minden eszközzel igyekszik hátráltatni a vagyonvisszaszármaztatást. Ebbe Zagyvai-Mérey Emmát is belevonták – aki elsőként kapta vissza a vagyonát -, hogy működjön együtt az ügyészséggel. A fenti konkrét ügyben például őt használta fel az ügyészség hamis tanúskodásra.

Következő állomásunk Óbecse volt, ahol partnerünk, Szilágyi Miklós ügyvéd úr fogadott minket. A megbeszélésen – melyet egy munkaebéd keretében ejtettünk meg – a KJI-ben vitt ügyei (ifj. Szalma János, Betelepítések) voltak a fókuszban. Emellett szóba került a topolyai fociszurkolók ügye is, ahol az érintettek közül többeket is megvertek egy meccs után. Egy újabb konkrét ügy is felvetődött a Nyugdíjfolyósító kapcsán, erről a későbbiek során részletes tájékoztatást küld nekünk.

Utunkat tovább folytatva Nagybecskerekre érkeztünk, ahol újdonsült partnerünk, Borál Egon ügyvéd úr fogadott minket. A találkozó elején azt javasolta, hogy a KJI-nek jobban kellene magát hirdetnie a Vajdaságban. Beszámolt arról, hogy a Petőfi MME-ben tervez jövő hónapban részt venni egy kisebbségi jogi panelban, ahol a KJI-ról is beszél majd.

A restitúciós eljárás kapcsán elmondta, hogy abból az iskolákat kivették. Beszámolt arról is, hogy már több mint 3 hónapja vár egy végzésre, melynek révén földet (45 ha) kapna vissza a katolikus egyház. E tekintetben megjegyezte, hogy az egyházi vagyonvisszaszolgáltatás 2006-ban kezdődött. A pravoszláv egyházat 90%-ban kárpótolták, a katolikus egyház esetében ez az arány sokkal rosszabb. Azt is elmondta, hogy ő leginkább az egyházakat képviseli. Szerinte ezt a problémát politikai nyomásgyakorlással lehetne megoldani. A zsidó hitközségnek sikerült kiegyeznie a hatalommal. Ez a magyaroknak nem sikerült, nem volt kollektív megállapodás. A reciprocitás tekintetében továbbra sem tapasztal előrelépést. Megjegyezte, hogy a jugoszláv-magyar államközi szerződés olyan értelmezése, hogy az a magánszemélyekre is vonatkozna, kérdéses.

Estefelé beértünk Újvidékre, ahol betértünk Bozóki Antal, nyugdíjba vonult ügyvédhez, aki a beszélgetés elején beszámolt a dokumentációs tevékenysége nehézségeiről. Ennek kapcsán elmondta, hogy a Zentai Levéltár nem akarta szétválogatni az anyagokat. Jelenleg az anyagok a VMMI-ben vannak. Nádi Karolina még nem jelentkezett (időközben rendeződött a helyzet, ők végzik el a digitalizációt).

Szomorúan jegyezte meg, hogy a Vajdaság az utóbbi időben háttérbe szorult. Az Árgus megszűnése óta nincs kisebbségvédelemmel foglalkozó civil szervezet. Így azóta nincs tanácskozás, vitatribün. Szülőfaluja (Torda) kapcsán elmondta, hogy megszűnt a posta, nincs magyar orvos. Emellett nincs munka, nincs pénz, így az emberek elköltöznek. Szerinte a magyar kormány hiába küld sok pénzt, azt rossz helyre megy, nincs munkahelyteremtés. Továbbá kritizálta az Orbán-Vucic barátságot is. Mi lesz, ha utóbbi megbukik? Csóti György szerint a magyar kormány ez esetben az új vezetéssel is jó kapcsolatot tud kialakítani.

Végezetül Bozóki Antal elmondta, hogy a Szerb-Magyar vegyesbizottság nem működik. Szerinte ennek ellenőrizni kellene a vajdasági magyarság helyzetét.

Este egy újvidéki kávézóban találkoztunk Szögi Istvánnal, a Restitúció a Polgárokért Egyesület elnökével, aki elmondta, hogy jelenleg 78-an léptek be a szervezetükbe. Kiemelte, hogy a szerb-magyar jó viszonynak isszák a levét. Az idő múlásával a helyzet csak rosszabb lesz. Hangsúlyozta, hogy míg mások kiharcolták, addig a magyar politikusok ezt nem tudták megvalósítani. A vagyonvisszaszármaztatás ügyében gazdasági szálak is összefonódnak: 20-30 hektáros földeket adnak ki, s válnak az emberek földönfutóvá. Csurog-Mozsor-Zsablya esetében az iratok, melyek az eljárások elindításához szükségesek, eltűntek. Emellett a földeknél olyan trükköket is bevetettek, mint egyesítés stb. A szerb állam célja, hogy ellehetetlenítse az érintetteket.

A második nap utolsó állomásaként – egy munkavacsora keretében – találkoztunk Sóti Attilával, a Vamadisz elnökével. Elmondtak közül, hogy az Újvidéki Jogi Kar elleni perben nincs változás. Idén 8-an jelentkeztek a Jogi Karra. Ezek közül 2-en magyarul felvételiztek. Ezeket Sóti Attila megkereste, hogy megtudják, hogy a belekérdezés szerb nyelven hogyan zajlott. A beszélgetés során megemlítette, hogy őt is érinti a vagyonvisszaszármaztatás. Szerinte a vajdasági magyar politikai elit sem állt egyértelműen az ügy mellé.

Harmadik és egyben utolsó napunk első eseménye a Restitúciós megbeszélés volt, ahová a KJI partnereit, valamint Szögi Istvánt hívtuk meg. A megbeszélés helyszíne a Petőfi MME újvidéki terme volt. Itt alkalmunk volt részletesen is megismerni a vagyonvisszaszármaztatás problematikáját, valamint a résztvevők egymással is szót válthattak.

Ezt követően Csóti György – egy munkaebéd keretében – interjút adott a Magyar Szó újságírójának, Virág Árpádnak. Az interjú során beszámolt a KJI délvidéki útjáról, valamint felhívta a figyelmet az új kisebbségvédelmi EPK aláírására is, amelyet az SZNT indított el. Ennek kapcsán jelezte, hogy ennek célja a kisebbségek gazdasági diszkriminációjának megszűntetése/megakadályozása. Az aláírásgyűjtés határideje május 1. Az interjú során szóba került a Beke-Szőcs ügy is. Ennek kapcsán igazgató úr beszámolt a részletekről. A magyarság kárpát-medencei helyzetével kapcsolatban elmondta, hogy mindenhol gond van, Szerbiában a legjobb a helyzet. Végezetül beszámolt arról, hogy a vajdasági restitúciós problémák kapcsán a KJI felméri a helyzetet.

Ezt követően partnerünkhöz, a VMJE-hez látogattunk, ahol Nyilas Mihály elnök úr és Vukasinovic Éva ügyvédnő fogadott minket. Itt Csóti György beszámolt a restitúciós megbeszélésen elhangzottakról, valamint terveinkről. Nyilas Mihály a csapat tagjainak átadta Dudás Károly: A nagy merénylő c. könyvét, mely a biatorbágyi viaduktrobbantásról szól. A találkozón felvetődött, hogy Miavecz Attilát lecseréljék egy másik személyre. Jelezte, hogy a VMJE-nek november-decemberben lesz tanácskozása, melyre minket is szeretettel várnak. Idén első ízben, Oromon megszervezték a nyári egyetemüket. A rendezvényen többek között részt vett egy magyar alkotmánybíró, valamint Mezey Barna és Várady Tibor is.

Utolsó találkozónkra a Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület (VMPE) lánykollégiumában került sor, ahol az egyesület vezetősége – többek között Lukács Gabriella elnökasszony, Nagy Margit tiszteletbeli elnökasszony – fogadott minket. Bemutatkozáskor elmondták, hogy ők egy független civil szervezet, melyet 1993-ban alapítottak. Számos tevékenységük van úgy, mint pedagógus továbbképzések szervezése, beiratkozási program, diákvetélkedők-diáktáborok szervezése. Emellett működtetik az Apáczai Diákotthont (fiú- és lánykollégiumok) és az Oktatási Központot Nagybecskereken. A kollégiumban jelenleg 18-19 középiskolásuk és egyetemistájuk van, melynek célja, hogy a tömb és szórványvidékekről összegyűjtsék a tanulókat. Lukács Gabriella elnökasszony elmondta, hogy a Vajdaságban a magyar gyerekek létszáma nagyon lecsökkent. 3 óvodában van magyar tagozat Újvidéken. Szerinte kihelyezett magyar tagozatokra lenne szükség az egyetemeken, hogy ne menjenek el a tanulók Szerbiából külföldre pl: csak Nagybecskereken az ottani 13 végzős középiskolás közül 12 ment külföldre. E tekintetben fel fogják mérni az igényt. Nagy Margit tiszteletbeli elnökasszony kiemelte, hogy 1995 óta harcolnak, hogy az Újvidéki Egyetemen legyenek magyarcsoportok. Ehhez a két állam közötti megállapodás kell. Répás Zsuzsanna azt mondta, hogy ehhez az MNT hozzájárulása kell (ezt ők nem adták meg). Azonban a helyi magyar politikai elit nem támogatta őket. Mindig arról beszéltek, hogy Szabadkán lesz multikulturális egyetem, de az ügyben azóta sem történik semmi. Szerinte a VMSZ a háttéralkuk során feláldozza a helyi magyarságot. A VMPE terve az, hogy a kollégiumot átalakítsák kihelyezett tagozattá, de a VMSZ ezt sem támogatja. Elmondták továbbá, hogy a politikai nyomásgyakorlás olyan erős, hogy az iskolaigazgatók csak VMSZ-esek lehetnek. Szót ejtettek arról is, hogy jelenleg nincs kisebbségi szervezet Vajdaságban, mivel a korábbiak megszűntek (Emberi Jogi Központ, Árgus). Azonban szükség lenne egy ilyen szervezetre. Visszásnak tartják, hogy Magyarország és Szerbia között „ölelkezés” folyik”. A magyarországi támogatások kapcsán megjegyezték, hogy ezt a VMSZ felügyeli és a saját kádereinek osztja le. A fiatalok számára pályakezdési támogatást kellene biztosítani. Végezetül kiemelték, hogy habár a magyar nyelv hivatalos a Vajdaságban, nem tartják azt be pl: a magyar tanulók neveit átszerbesítik.

Ezután elbúcsúztunk vendéglátóinktól és elindultunk haza Budapestre, ahová este érkeztünk meg.

Összességében véve egy tartalmas és egyben kimerítő úton vagyunk túl, melynek során mindkét előzetes célkitűzésünket tudtuk teljesíteni. Reméljük, hogy a jövőben is hasonló útjaink lesznek.

 

(A beszámoló a Szabad Magyar Szó egyik cikkére is hivatkozik.)

Kapcsolat

Kérjük küldjön nekünk egy emailt és a lehető leggyorsabban felvesszük Önnel a kapcsolatot.

Not readable? Change text. captcha txt