Az oktatáshoz való jog, mint alapjog érvényesítésének lehetséges módjai

Az oktatáshoz való jog, mint alapjog érvényesíthetősége. A civil társadalom szerepe az oktatáshoz való jog tudatossága, támogatása és kiszámíthatósága tekintetében

A konferenciára megtartására 2016. október 19–22. között került sor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem II. János Pál termében az Ereky István Közjogi Kutatóközpont, az Európai Egyesület az Oktatási Jogokért és Politikáért (ELA), valamint a Kisebbségi Jogvédő Intézet közös szervezésében. Az esemény sikeres lebonyolításához az alábbi szervezetek is hozzájárultak: a Miniszterelnökség Államtitkársága, a Rákóczi Szövetség és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet.Az oktatási jogokat számos irányból meg lehet közelíteni, azonban minden modell közös eleme ezen alapjog gyakorlati alkalmazásának kérdése. Ez különösen a társadalom sérülékenyebb csoportjai esetében merülhet fel, ahol speciális igényekre is szükséges reagálni. A meghívott előadók e téma keretei között igyekeztek egy-egy részterület alaposabb bemutatására, egy-egy panel befejezése után lehetőség volt az ott elhangzottak megvitatására is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők széleskörű betekintést nyerjenek az oktatási jogok problematikájába, s ezen keresztül friss impulzusokat kapjanak a további kutatásokhoz.

A eseményelső napján délután érkeztek meg a részvevők, este az ELA tagok számára az Ereky István Közjogi Kutatóközpont a Párbeszéd Házában fogadást biztosított. Az eseményen Intézetünk nevében Dabis Attila köszöntötte a résztvevőket.

A konferencia előadásai október 20-án kezdődtek.  ,  melyen a tudomány, az igazságszolgáltatás és a civil társadalom képviselői vettek részt. Itt magyar mellett számos nyugat-európai, orosz, illetve amerikai előadó is részt vett. A téma elsődlegesen a civil társadalom szerepével foglalkozott a leginkább veszélyeztetett emberek és társadalmi csoportok oktatási jogainak védelme tekintetében. A 2 nap alatt összesen 6 panel került megtartásra, egy panelen belül általában 3-5 előadásra került sor. A panelek az alábbiak voltak:

Az oktatáshoz való jog érvényesíthetősége – A globális kihívás

Jan de Groof hangsúlyozta, hogy ma már az oktatáshoz való jog alkotmányos alapjog, mely a mai országok alkotmányainak 90%-ban megtalálható, a kötelező oktatást pedig az alkotmányok 60%-a biztosítja. Idézi a dél-afrikai Alkotmánybíróságot is, amely szerint az oktatáshoz való jog egyenesen az élethez való jog után következik. Mindez igen nagy szó, hisz a 19. században ez a jog mindössze csak Európában létezett. Szuromi Szabolcs Anzelm kiemelte, hogy az állam nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a vallás az ember személyiségéhez szorosan hozzátartozik, s alapvető hatással van az emberi kultúra formálásában. Mindez annak ellenére így van, hogy az álam és az egyház kapcsolatának számtalan modellje létezik a világon. Aáry-Tamás Lajos (Ombudsman az oktatási jogokért) előadásában az oktatáson belüli konfliktusokat elemezte. A legnagyobb probléma szerinte, hogy számos jogsértést nem jelentenek be, a sértettek nincsenek tisztában a jogaikkal, valamint hiányzik a felek (iskola, szülők, diákok) közti bizalom is. Éppen ezért elengedhetetlen az együttműködés a helyi önkormányzatok, kutatóközpontok, egyetemek, NGO-k között, hogy biztosítsák a megfelelő jogvédelmet.

  • Az érvényesíthetőség kérdése az alkotmány és az alapjogok szemszögéből

Varga Zs. András előadásában a személyi méltóság és a közösség kapcsolatának problematikáját járta körül. Beszédében rámutatott arra, hogy a méltóságnak 3 dimenziója van: egyéni, kommunitárius és transzcendens. Az oktatáshoz való jog az utóbbiba tartozik. Schanda Balázs kiemelte, hogy az oktatás hagyományos intézménye a család. Azonban az államok ezt fokozatosan igyekeznek háttérbe szorítani. A magyar oktatási reformok kapcsán úgy fogalmazott, hogy a családok segítése helyett inkább arra törekedtek, hogy helyettesítsék őket. Uitz Renáta szerint az oktatáshoz való jog ma már a gyakorlatban nem jelent problémát, ugyanakkor az egyes emberek számára eltérő értelemmel bírhat. Mindez azzal jár, hogy a pereskedés eltérő jogi alapokon kezdődhet meg: diszkriminációs panaszok, kártérítési perek, szabad vallásgyakorlás. Éppen ezért célszerűbb eltérő jogokról beszélnünk. A fragmentáció miatt pedig a kisebb igényeket egyre nehezebb érvényesíteni. Rozsnyai Krisztina előadásában a közigazgatási bírósági eljárás és az oktatás kapcsolatát vizsgálta meg. Itt többek között beszélt az egyes jogorvoslati szintekről, a bírósági felülvizsgálat kérdéséről, illetve a megindítható keresetek fajtáiról is. Pablo Meix Cerecada beszámolt egy közelmúltban lefolytatott kutatásról, amiben 28 kutató vett részt és 30 országot vettek górcső alá. A kutatás az alábbi altémákra oszlott: vallási szimbólumok kérdése, vallás és erkölcsoktatás, otthonoktatás és feltételei, valamint az oktatás állami támogatásának kérdése a magániskolák esetében. Megállapította, hogy az egyes országok eltérő modelleket alkalmaznak. Véleménye szerint az értékeket az államoknak kell meghatározniuk.

  • Joggyakorlat (Bíróságok és ombudsmanok)

Szalay Sándorné Erzsébet előadásában a Magyarországon élő nemzetiségek oktatásáról számolt be. Elsőként a biztoshelyettes intézményét mutatta be (független a mindenkori kormányzattól, kvázi-igazságszolgáltatási funkciók), majd az oktatásban megnyilvánuló szegregáció kérdésével foglalkozott. Itt rámutatott arra, hogy a szegregáció sérti az emberi méltóságot, éppen ezért a társadalmi felzárkóztatás igénye, a vallás, valamint a nemzetiség sem indokolhatja ennek bevezetését. Az előadásában külön fejezetet szentelt a roma kisebbség oktatási kérdéseire is. Maria Smirnova a nemzetközi emberi jogi mechanizmusok támogató szerepéről beszélt az oroszországi oktatáshoz való jog érvényesíthetősége kapcsán. Emellett bemutatásra kerültek az orosz intézményrendszer sajátosságai is: bírói út/bíróságon kívüli jogérvényesítés; az ügyészek, illetve ombudsmanok szerepe. Fontos kiemelni az anyanyelvű oktatás kérdését, melynek kapcsán a helyi esetjog az alábbi ügytípusokat ismeri: kizárás, egyenlő bánásmód és a tudás tisztességes megítélése, iskolai egyenruha, valamint a magániskolák alapításának joga. Az előadó szerint mindent összevetve erős az oktatási jogok nemzetközi érvényesíthetősége Oroszországban, ezt bizonyítják a legfontosabb jogszabályokban meglévő elsőbbségi klauzulák, illetve az Európai Emberjogi Bíróság, valamint más emberjogi szerződések közvetlen alkalmazása is.

Berkes Lilla előadásában a Multani ítéletet elemezte, mely megjárta a kanadai Legfelsőbb Bíróságot is. Az ügy lényege, hogy egy 12 éves szikh fiú ledobta kirpanját (ez egy sajátos, vallási tartalommal bíró kés) az iskola udvarán. Ennek kapcsán az iskola bizonyos korlátokat állított fel a tárgy viselésével kapcsolatban. Ezt a sértett családja elfogadta. Azonban nem sokkal ezután egy másik testület viszont fegyvernek minősítette a kirpant, ami kívül esik az iskola magatartási szabályzatán. A biztosok tanácsa (council of commissioners) az utóbbi döntéssel egyetértett, bár szerintük egy nem fémből készült kirpan megengedett. Az eset kapcsán felmerült a vallásszabadság kérdése is: abszolút jog vagy léteznek belső korlátok. A Legfelsőbb Bíróság szerint a tilalom sértette a vallásszabadságot. Dragos Efrim a román alkotmánybíróság vallásoktatással kapcsolatos joggyakorlatáról beszélt. Elsőként a történelmi háttérr vázolta fel, majd a jogszabályi kereteket (alkotmány, törvények), alapelveket taglalta. Ezt követően rátért a legfontosabb AB döntésekre, amelyek közül kiemelkedik a 72/1995, illetve a 669/2014-es. Előbbi lehetőségét biztosít a vallásoktatásból történő kimaradásra; míg utóbbi kimondja, hogy alkotmányellenes az a szabályozás, ami írásos kérvény benyújtásához köti a vallásoktatásból történő kimaradást.

  • Civil társadalom tapasztalatai – Összehasonlító megközelítés

Charles Glenn előadásában kiemelte, hogy a civil társadalomnak kulcsszerepe van a demokrácia megteremtésében és fenntartásában, mivel az alkotmányos és törvényi korlátok nem minden esetben elegendőek. A mindenkori kormányok csak a legális/illegális kérdéséről dönthetnek, s nem tudják előírni, hogy mi minősül jónak. Emellett a bizalom elengedhetetlen: enélkül sokkal nehezebb a demokratikus berendezkedés kialakítása. Beszédében kiemelte a vallási közösségek szerepét is, amelyek szintén erősítik a társadalmat: aki ilyenben vesz részt, az toleránsabb lesz. Ugyanakkor a vallási kérdésekbe az államnak nem szabad beleszólnia, semlegesnek kell maradnia. Ingo Richter beszédében a német civil társadalom szerepét méltatta: nélküle az állam nem tudta volna kezelni a tavalyi kaotikus helyzetet, amikor rövid idő alatt 1 millió menekült érkezett Németországba. Szerinte a civil társadalomnak kulcsszerepet kell játszania a menekültek integrálásában, többek között az oktatáshoz való jog kiharcolásában. Jelen pillanatban nincs ezzel kapcsolatos bírósági döntés, éppen ezért próbapereket kell indítani. Roberto Toniatti a civil társadalom és az állam kapcsolatát elemezte. Kiemelte, hogy az államnak közvetítői szerepet kell betölteni a különféle civil szervezetek között. Továbbá meg kell védenie az egyének kulturális identitását, ez a kötelezettség nemcsak az állampolgárok felé áll fenn. Ennek kapcsán kimondja, hogy a demokratikus államoknak el kell fogadniuk a multikulturális állampolgárságot. Ahhoz, hogy egy civil szervezet részt tudjon venni a társadalmi diskurzusban, annak az alábbi feltételeknek
kell megfelelnie: átláthatóság elve, egyenlőség elve, valamint tagjait kinevezés helyett választják.

 

Forrai Tamás előadásában a magyarországi jezsuitáknak a társadalom peremén elhelyezkedő csoportok oktatásában betöltött szerepéről beszélt. Így többek között megtudhattuk, hogy két külön misszióban foglalkoznak a hazai roma közösséggel, valamint igyekeznek elősegíteni a migránsok társadalmi integrációját is (nyelvtanfolyamok, iskolai programok). Tárnok Balázs a Rákóczi Szövetség tevékenységét mutatta be. Ennek alapján kiderült, hogy már 200 helyi szervezetük van a Kárpát-medencében. Kulcskérdésnek tartják az anyanyelvi oktatást, valamint az anyanyelvápolást. Éppen ezért rendszeresen szerveznek anyanyelvi táborokat, továbbá anyagi eszközökkel támogatják a magyar nyelvű iskolaválasztást. Kovácsevics Andrea a horvátországi magyarok oktatási helyzetébe engedett bepillantást. Így kiderült, hogy az ottani törvények a nemzetközi modell (A, B, C) minden szintjén biztosítják a kisebbségek számára az oktatáshoz való jogot. A legnagyobb probléma a közösség számának csökkenése, a szórványosodás. Ma már a magyar anyanyelvűek száma kisebb, mint a magukat magyar nemzetiségűeknek vallók száma. Szigeti Enikő a Civil Elkötelezettség Mozgalom tevékenységéről számolt be. Előadása során 2 jogesetet mutatott be: Liviu Rebreanu, illetve Alexandru Ion Cuza iskolákban „megvalósuló” kétnyelvűségről. A panelt Gerencsér Balázs zárta le. Előadásában 8 közép-európai országban meglévő nyelvi jogokat összehasonlító tanulmányt mutatott be. A tanulmány azt vizsgálta, hogy az országok a Nyelvi Chartát, illetve a Kisebbségi Keretegyezményt milyen mértékben tartják be. Ennek alapján kiderült, hogy közvetett kapcsolat van a kisebbségi identitás és az oktatás között. Valamennyi ország biztosítja a kisebbségek számára az oktatási jogokat, de eltérő szinteken: egyedül Horvátország hajtotta végre az előbbi szerződésekben lefektetett jogokat. Éppen ezért szerinte a civil társdalomra, valamint a tudományos élet szereplőire hárul a feladat, hogy ezeket a jogokat az állammal szemben kikényszerítsék.

  • Az oktatási jogokkal kapcsolatos 4 A-séma újragondolása

Jan de Groof kiemelte, hogy az államnak hozzá kell járulnia, hogy az egyének tisztában legyenek az oktatással kapcsolatos jogaikról. Merilin Kiviorg előadásában arról beszélt, hogy manapság egyre inkább szem elől tévesztik az emberi jogok lényegét: az új jogok bevezetésével, illetve a biztonságpolitikai szempontok hangsúlyozásával az emberi méltóság egyre inkább háttérbe szorul. Az emberi jogok kapcsán nem lehet hierarchikus rendszert felállítani. Ahelyett, hogy folyamatosan az újraértelmezéssel kísérletezünk, vissza kell térnünk az alapokhoz: az emberi méltósághoz.

Kardosbor a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját mutatta be az oktatási jogok tekintetében. Charles Russo az oktatási jogok egyesült államokbeli helyzetéről tartott előadást. Itt többek között szó volt a szegregáció kérdéséről, mely nélkül sokáig az amerikai oktatási rendszer elképzelhetetlen volt (szegregálva, de egyenlően). Emellett beszélt a nemi egyenjogúságról s ezzel összefüggésben a szexuális zaklatásokkal kapcsolatos esetjogról, valamint a fogyatékos személyek jogairól. A panelt Kurt Willems és Jonas Vernimmen előadása zárta, ahol a menekültek oktatáshoz való jogáról volt szó nemzetközi, illetve flamand kitekintésben. Ennek kapcsán rámutattak arra, hogy őket is megilleti ez a jog, sőt a nemzetközi dokumentumok nyelvezete arra enged következtetni, hogy ez a jog kiterjed az anyanyelvű oktatásra is.

  • Európai perspektíva az oktatáshoz való jog jövőjével kapcsolatban

Itt Jan de Groof foglalta össze a konferencia első 2 napján elhangzottakat, illetve fogalmazott meg a jövővel kapcsolatos feltételezéseket.

Október 22-én, a konferencia utolsó napján került sor a GELF találkozóra. Ezt olyan személyek hozták létre 2015-ben, akik az oktatásban, kutatásban és a közigazgatásban aktívak, azzal a céllal, hogy elősegítsék a megfelelő oktatási elvek, politikák, jogszabályok kidolgozását és alkalmazását. A GELF célja, hogy a fenti kérdéseket gyakorlati és tudományos szempontból is megvizsgálja. Az eseményen a professzorok mellett fiatal kutatók, szakértők vettek részt kerekasztal formájában.

Összességében a konferencia tartalmas volt: a résztvevők az oktatással kapcsolatban felmerülő problémák széles skáláját ismerhették meg. Reméljük, hogy legközelebb is sor kerül az egyetemen hasonló nívós eseményre!

Budapest, 2016.10.22

 The Justiciability of the Prior Right to Education 

English version