A Kisebbségi Jogvédő Intézet 2013 tavaszán kezdte meg a kutatásokat a Szlovák Köztársaság 503/2003. számú törvényéről[1], mely a mezőgazdasági földekre vonatkozó kárpótlásról rendelkezett. Kiderült, hogy e törvény Szlovákia uniós csatlakozását követően 2014. május 1. és december 31. között is lehetővé tette a kárpótlási igények benyújtását, de kizárólag szlovák állampolgársággal és állandó lakóhellyel rendelkező személyek számára, így kizárva többek között a korábban kitelepített magyar lakosságot e körből. Kérésünkre, először egy francia európai parlamenti képviselő tett fel általánosságban egy írásbeli választ igénylő kérdést, mely az uniós jog ilyen irányú megsértésére vonatkozott. Erre gyorsan érkezett válasz, mely kimondta, hogy egyértelmű a jogsértés, hiszen nem kötelező, hogy egy tagállam kárpótlást nyújtson az adott állam uniós csatlakozását megelőzően elkobzott vagyontárgyakért, de ha ezt mégis megteszi, akkor be kell tartania többek között a diszkriminációmentesség kritériumát a tőke szabad áramlása tekintetében. Ezt követően konkrétan erre a jogszabályra fókuszálva tettek fel kérdéseket az általunk megkért EP képviselők, de az Európai Bizottság példátlan módon három évig elhúzta válaszadási kötelezettségét, dacára annak, hogy sürgősségi esetben három héten belül, normális esetben 6 héten belül eleget kell tennie kötelezettségének. 2016 szeptemberében a Bizottság levelet küldött Csáky Pál EP képviselőnek, melyben elismerte a jogsértést, de a szlovák kormány által adott tájékoztatásra hivatkozva azt állította, hogy nincs elegendő érintett az ügyben. Hangsúlyozni kell, hogy ez nem versenyjogi probléma, mely esetén valóban kell bizonyítani a belső piacra gyakorolt hatást, hanem önmagában sérti a gazdasági alapszabadságokat ez a rendelkezés, mely eltántorítja a jogalanyokat attól, hogy az uniós jogrendből eredő jogosultságaikkal éljenek. Ezt követően a KJI sajtókampányba fogott annak érdekében, hogy a Bizottság számára is bebizonyítsa, milyen sok ember érintett az ügy, melynek eredményét és jogi érveit 2017 tavaszán prezentálta egy találkozón a Bizottságnak[2]. A tárgyalást követően hivatalos panasz benyújtására került sor. A Bizottság nem adott végleges választ, így többször intéztünk beadványt az Európai Ombudsmanhoz. 2018 júniusában konferenciát[3] szerveztünk a kárpótlási törvény történeti és jogi hátterének feltérképezésére, továbbá az érintettekkel történő további kapcsolatfelvétel céljából.[4] Folyamatosan írásbeli választ igénylő kérdéseket tettünk fel a témában főként Csáky Pál, illetve Gál Kinga európai parlamenti képviselők közreműködésével.

Intézetünk 2019 januárjában petíciót[5] nyújtott be az Európai Parlament Petíciós Bizottságához. A petíciót a Bizottság júniusban fogadta be. Ezúton kérjük Önt is, amennyiben lehetősége van, népszerűsítse, terjessze petíciónkat, ezzel elősegítve, hogy a Bizottság mielőbb tárgysorozatba vegye, és számunkra kedvező érdemi döntést hozzon

Az Európai Ombudsmannal történő folyamatos levelezést követően javaslatukra beadványt fogalmaztunk meg áprilisban az érdemi bizottsági válasz megsürgetése érdekében. Közben felkerestük az Európai Bizottság Magyarországi képviseletének vezetőjét, Zupkó Gábor urat, aki segített találkozót kezdeményezni az illetékes Igazgatósággal Brüsszelben 2019 júniusában. Az Európai Bizottság képviselői a tárgyalás során kifejtették, szakmailag egyetértenek a korábban leírtakkal és elmondottakkal, ennek ellenére a Bizottság politikai vezetése nem kívánja az ügyet az Európai Unió Bírósága elé vinni. Arra kértük a Főigazgatóság munkatársait, ez esetben adjanak olyan szakmai választ, amely pontosan részletezi, illetve meghatározza, hogy az uniós jog miként követeli meg, hogy az érintettek a szlovák bíróságok előtt elégtételt vegyenek.